Szendrői Csaba : Amíg nem folyunk egybe (részlet)

 

 

Eltévedni a divattá vált különböz?ség erdejében, észveszejt?. Er?szakosan akarsz valakinek t?nni, és annyira érthet? persze, ez a létfenntartók mellett a legalapvet?bb emberi szükségletünk. Másnak, jobbnak akarunk t?nni, mintha a halál pillanatában valaki megkérdezné: – Na, te mennyi embernél voltál jobb, hova sorolod magad? – Hogy kinél is kéne jobbnak t?nni, meg miért? Azt már kevésbé vagy egyáltalán nem fogalmazzuk meg. Talán az evolúciót akarjuk tudat alatt el?mozdítani, persze bennünk legfeljebb annyi fogalmazódik ebb?l meg, hogy én valamilyen fomában mégis csak jobb leszek, vagy jobb vagyok. A média megtanított rá. Vagyis azt hiszed megtanított. Csak arra tanított meg, hogyan nézz ki úgy, mintha valaki lennél. Te meg magadra húzod az idea b?rét, csak magát a tartalmat felejted el megvizsgálni. Hogy vannak azok, akik tényleg valakik, és pont attól lesznek azok, hogy már azel?tt valakik voltak, mint sem hogy te rájuk néztél volna. A legtöbb valakivel az életedben nem találkozhatsz, mert nincs idejük valakinek t?nni. Lefoglalja ?ket, hogy azok. Aztán azon kapod magad, hogy közre fog két ilyen, akik egyébként pont úgy néznek ki, mint a senkik, beszélgetnek melletted, nem okoskodnak. Csak egyszer?en olyan mondatokat használnak, amiket te még az életedben nem hallottál, olyan tartalommal, amit?l te beléjük akarsz kapaszkodni, hogy – még, még – és ett?l lassan sorvadni kezdesz. Folyton senki maradsz, vagy ripacs. Ha nem figyelsz, felfalnak a magad köré épített délibábok

 

______________

 

Kedves Csaba! Kérdésem: Miért tetted idéz?jelek közé az írást?  Jelzed, hogy részlet.

Ha mástól idézel, akkor kérlek, a Naplóba tedd fel. De ha saját m?b?l, akkor nem kell az idéz?jel, sokkal inkább, hogy mib?l emelted ki.

 

a cím mellett jeleztem, hogy részlet. Saját írásból való, levettem az idéz?jeleket:) 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.27. @ 12:02 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...