Fecske Panna : Kis csengő

2010.05.21. 3.45-kor örökre elhallgatott a legdrágább kis csengő.
“A halálon, mint egy álmon két karomban átesett…”

 

 

– Anya?!

– Igen, kicsim!

– Milyen lesz?

– Micsoda?

– A halál!

– …

– Miért hallgatsz?

– Nem tudom milyen lesz. Nem gondoltam még rá.

– Fájni fog?

– Nem… vagyis… nem tudom.

– Rosszabb lesz, mint most?

– Nem.

– Honnan tudod?

– Gondolom.

– Eddig mindig rosszabb lett, egyre jobban fájt, biztos az is nagyon fog fájni.

– Ne gondolj rá!

– De muszáj…

– Meggyógyulsz!

– Hazudni bűn, anya!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.28. @ 09:41 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...