Tiszai P Imre : Piszkos vásznakra festettelek

*

 

Magányom álmaival festettelek

kínokból szőtt piszkos vásznakra,

szédülten keverve furcsa színeket,

szemed a hazug mosoly csaló barnájára,

hajad kócos vörösre borzoltam

béna kezem merev ujjaival,

büszke melled mohón simítottam

soha hozzád nem érő mozdulattal,

öled tüzére szürke hamut szórtam

önző, öntelt irigy lélekkel,

combod feszítettem állat módjára

és Te sikoltva, vértől rémülten

szültél érte pokoli gyűlöletet,

aztán a részegen tántorgó képzelet

szaggatta szét a köldökzsinórt

mi a vak-véletlen játékaként

egy pillanatra összefűzött veled.

 

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén