Korhadó lépcsőn reccsenő léptek,
rémület feszül az éj homlokán,
sejtelmes zajra riad az álom,
félelem cseppje csöpög alá.
Kezében tőrrel oson a hajnal,
rejtőzik, lapul, sorára vár,
libben a függöny, villan a kés,
sikolt a sötét, ideje lejár.
Vértócsa úszik a látóhatáron,
elfolyik lassan az éjszaka vére,
csillan a fény, tűnik a homály,
ragyogó sugár kúszik az égre.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.28. @ 14:11 :: Hevesi Éva
