Kőmüves Klára : Tudod…

 

 

 

Tudod, csak pár napom maradt leírni, amit érzek,

aztán kibeszéllek magamból, ahogyan azt megtenni

illik minden úri lánynak, aki tudja; édes a szerelem,

de sok keserv az ára – mára mást adott az est,

ha látlak még, de messze vagy, ott volt a perc,

amelyben biztosan szerettelek.

Tudod, így szűkülnek távlatok. Ki hegyre megy,

az mindig messze lát és elfeledni kényszeríti ész;

bár szűk a völgyben élt világ, de szebb,

hisz föntről mit sem mond a kép,

mi fák között játszotta el az első csók ölét.

Tudod, még látnom kell, ha majd lecsendesül a zaj,

mi nyüzsgő hangyavár a fejben, szívig érni vágyó

kis hamis csapat, nem tudja, mit tesz és miért,

csak bóklászik magamban, mint a tájban tettem én.

Tudod, most értem meg, hogy nincs magány,

csak csend van néha, múló, emberi…

és minden társas, még a fütty is, amit messze hord a szél,

te már tudod, hogy mit jelent a Hé; Légy okos,

hiába szép a láng, attól még fáj a perzselés.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 633 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))