Arany Tóth Katalin : A csönd peremén

 

Fáradt paták dobbanását hallom.

Az esti csöndben néhány tücsök ciripel.

Nádas fel?l zeng? békák hangja

ijedt vadnyulak futó neszét veri fel.

 

Álomra fészkel?dnek a varjak,

az eresz fölött egy denevér repül el.

Száraz gallyakon reccsen a holnap,

léptében hitre ébred? reményt visel.

 

A szántóföld tikkadt repedésén

félred?l az aratásra váró búza.

A csillagos ég, aranyló porát,

ékes palástjáról a kalászokra fújja.

 

Rózsaillat száll a leveg?ben,

selymét bezárt virágszirmok se rejtik el.

Parázsló szikrák szállnak a szélben,

s a lombok s?r?jében egy pinty énekel…

 

2009.

Legutóbbi módosítás: 2009.08.16. @ 19:03 :: Arany Tóth Katalin
Szerző Arany Tóth Katalin 46 Írás
"Csak légy aki vagy, és beszélj a szíved mélyéről- ennél többet senki se tehet." (Hubert. H. Humphrey)