Vers

Geometrikus

          a kocka magába fogadott egy kört amit egy kommersz háromszög egyenessé gyötört persze még előtte ultimátumot adott: olvadhatott bármely szögbe sokba elvégre mindennek van eleje s vége   (vagy legalább szöge)   nem létezhet út [… Tovább]

Vers

lemben ringatom a fényt

Szaffói strófa Bús a reggel – fellegek arca szürke – Durva széllel szállanak ?rhelyükre Én a völgyben várom a fényt – ha áttört,  Bújjon ölembe!   És ha végül felhasad Égnek ingje, Napsugárnak villan alóla kincse – Két karommal felkapom, és szelíden [… Tovább]

Vers

Te…

Szemed csillogása Napfény mosolyod tündöklő Holdsugár, hangod bársonya hűsítő szél kezed érintése selymes óceán.   Közelséged tűnő szivárvány ölelésed fényes égi csillag, együtt töltött időnk délibáb csókod párafelhőként illan.   Kedvességed puha hópihe sugárzó erőd hegyvidék, szelídséged szökellő őzike: lépted [… Tovább]

Vers

itt országló

                                                        kirostáló                                                   szélkiáltó                          vízimádó                                                   lesajnáló                          tűzokádó                                                   léleklátó                          ébren váró                                                                                         alvajáró                                                   sarkig táró                                                   kulcsra záró                      bort kívánó                                                    csúcsra hágó                     prédikáló                                                   völgybe szálló                    [… Tovább]

Novella

Kétely

  Talán a mozdulatától ébredtem fel, talán megéreztem, hogy figyel. Közvetlen közelr?l, tágra nyílt pupillával, kissé riadtan fürkészte a vonásaimat, mint egy nyomozó a b?ntett színhelyét, véletlenül hátra maradt, árulkodó jelek után kutatva. Akárha attól tartana, a következ? pillanatban akaratlanul [… Tovább]

Vers

Síró bohóc

Cirkusz az élet – – a manézs, a fényekelvarázsolnak,nem érdekel a holnapbúja és baja  – gondolod tán –hisz én vagyok a bohóc maga… …láttál te márvidám bohócot?… …kívül a festékelfedi arcát,fején viselia torzonborz kócot,hangja harsány,ontja a tréfát –– de belül [… Tovább]

Vers

Félelmen át

(Albert Samain: Meghitt muzsika c. vers hatására Illusztráció: Szinyei Merse Pál: Szerelmesek)   Ön fél! Ne tegye! Remeg? keze gyengédséggel telve. Tudom, szavaiban a csend magyarázhatatlan rendje a mának, mert Isten, nyugalmat rendelt Magának.   Ne féljen, kérem… Azt a [… Tovább]

Egyéb

Búcsú

Az utolsó pár óra már csak magáról, az id?r?l szól. Búcsúzunk. Elköszönünk a nyártól, egymástól, a szerelmünkt?l, s mégis örök h?séget fogadunk egymásnak egy egész évre, hogy utána újra kezd?djön minden.    De nem bánom. Ez nem egy egyszer? történet [… Tovább]

Vers

Egyszer visszajövök

Még nem is mentem el – így t?nik talán,csak mert rács-szemeim mögött remény dúl,de játék e lidércfény, álnok csalás,hisz nem itt vagyok, hanem egy Titkon túl;a test gyönge, ha börtön akar lenni,nyers hús – engem nem tarthat fogva ennyi. Elraboltak [… Tovább]

Vers

Pillangóparadicsom

  Felhőkben arcod, esőben kedvem, pillangó vagyok, s te szél, mit úgy szerettem. Most elsuhansz mögöttem, karodba venni gyáva vagy. Erőtlen szárnyam fűcsomó terítő, mozdulnom nem szabad. Az abroszom elrongyolódott röptetéseidtől, dobáltál, öleltél, kacagtunk annyi nap s most cipőtalp redőjét [… Tovább]

Egyéb

Paradicsomszósz

A reklám a szívem csücske!     A reklám a szívem csücske! Legutóbb azt szúrtam ki magamnak, amelyben a drága gyermek először a jó édesapjára, majd önmagára önti a paradicsomszószt, húsgombóccal. Eközben az édesanyja, arcán bamba mosollyal szemléli az eseményeket. [… Tovább]

Esszé

Az eltipratás bűvköre

    A világ tele van b?vészekkel. Kend?kb?l galambot varázsolnak el?, testeket tüntetnek el, f?részelnek ketté, majd megforgatják pálcájukat és a ládából épségben lépnek elénk, akiket halottnak hittünk. Elhitetik velünk, hogy azt látjuk, amit ?k láttatni akarnak. Korunk b?vészei azonban [… Tovább]

Kisregény

CIKÁ-PATI / Hetedik fejezet

Történet e hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek. *   7.     A Mázsa téren ugrom le a tujáról, ugyanis észreveszem a Kancsárt a piac szélén bűzölgő lángossütő pavilon előtt. Két kezével egy asztalnyi tésztát próbál belegyömöszölni kopaszodó fejébe, kevés [… Tovább]

Vers

Reggeli napsugár

  odakint az éjszakában f?zfa táncol árnyékával rájuk a Hold fénye hull rejtve a múló nyár vágyait Te nem látod álmodban messze jársz csak én lesem az éjszakát ahogy búsan búcsút int szirmainak egy virág szememre harmat hull ujjaid rajzolják [… Tovább]

Vers

ÖRÖKÖSÉG

 Szeretném, ha tudnád,  miként úszták meg  – apám s anyám –  a háborút. Hol robbant  a gránát, hogyan maradtak  életben, kik a pincében lapultak.  Hogyan kerülték el a  kényszermunkát, hogy a  félelemtől miként remegtek,  hogy mi is lehessünk  a később [… Tovább]

Vers

Fúriák, fúrások

Mikor az új Megaira* Magát spirálba görbíti És becsavarodik   Vagy amikor a “költő” Macsó valóját Fúriák ölébe tekeri   Ne nézzünk a függöny mögé   Szexuális mélyfúrók alatt Csak az örvény valódi S álomgyilkos Az üresség ___________________________________________ *A három [… Tovább]

Vers

Repülj fecske!

Repülj, fecske!   Mint kottána hangjegyek,összegy?ltél társaiddalvillanydrót vékonyvonalán.Jó lesz messze szállnioda, holforrósághonol!  Esténkéntereszünk alatt,fészked mélyébebújsz,hátha jön mégjó id?,hisz fiókádéppen csakkirepült.  Bogarat figyeled,ha lecsapsz,vacsora lesz tán,föld alá, senyhet adó résbehúzódtak már. Repülj!  Ott távolváregy másik család.Déli otthonodba,minden évben visszatérsz,mikor nálunk?szbe fordula [… Tovább]

Vers

Üvölt a csönd

/Radnóti Miklós emlékezete/   „Üvölt a csönd fülemben s felkiáltok” néma kopár táj szétdarabolt világok falak között élek homályos eszmék ködös gondolatok lengedeznek felém   múltunk megtöretett szabadító álom enyhet nem ad Ésaiás szörny? átkot szórhatna ránk a drótok újra [… Tovább]

Vers

Kalandozó sugarak

Már álomban ringnak az ezüst csillagok égbolt-otthonuk varázsában. Ragyogásuk eltakarja a nappal bárányfelh?s fátyla. Fényszemüket lecsukják, szenderg? lelkük megpihen a kékl? ágyban. A sz?ke hajú nap néhány csalogató sugara, megöleli ablakom átlátszó testét. Elküldték a tévelyg? estét, beszöktek szobámba. Takarómon [… Tovább]