Felhőkben arcod, esőben kedvem,
pillangó vagyok, s te szél,
mit úgy szerettem.
Most elsuhansz mögöttem,
karodba venni gyáva vagy.
Erőtlen szárnyam fűcsomó terítő,
mozdulnom nem szabad.
Az abroszom elrongyolódott röptetéseidtől,
dobáltál, öleltél, kacagtunk annyi nap s
most cipőtalp redőjét várom éppen,
vasalja át a szárnyamat.
Átpréselődni vágyom az álmok szűrőjén,
darabjaimból születni újjá harmatcseppnyi reggelen,
ott, ahol a pillangók már biztonságban élnek
egy szélvédett helyen!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.23. @ 10:58 :: Kőmüves Klára
