Nap: 2009.08.30.

…átlépni nem lehetábrándom ködfaláncsak a réseken lesekegy eltört életet… …megláthatom taláninnen a lényeget(lehet hogy tévedek)irigykedve nézem – – ott boldog embereksétálnak kéz a kézben,lebegnek szenvedélyben – – nézem, és remélem:…ugye talán egyszer majd én is ott leszek…

  Homlok ó homlok kiugró halántékcsontos tatáros pogányos homlok töviskoszorús pléh-Krisztus- homlok Dózsa-koronás izzó vas- homlok ó homlok szemérmes földre sütött homlok félárbocon fejkendős homlok gondok elébe mint ekébe befogatott homlok barázdáltak bandázó szelek ereklyéid a sebhelyek homlok sebzett szablyától [… Tovább]

…fikció… …tartanám vissza egyrecsak picit maradjon még, ne hulljon szerte:szorítnám er?sen egybe ujjam már fehérliks minden hiába, mégiselporlik, kisiklik,homokként elpereg (közben úgy szenvedek) mert kevés már itt a féltéscseppenként elt?nik az érzésapránként majd kihull– helyére magány tolul s még kimondatlanulde [… Tovább]

/garai péter sándornak/ van a szekrényemben egy fiókahova fejfájásaimat teszemminden éjjel miel?tt elalszomellen?rzöm a falakatnehogy elmásszon megszokott helyér?l valamelyik könyvben olvastam álmában elfojtott szadizmusátéli ki a tudat     kép: Dohárszky Béla

Remeg? kéz, túlhevült ideg,felkap és görget a fergeteg;szélvihar tombol, orkán dúl,szavak születnek szavakon túl…Szemed rám tekint, érzem súlyát,zápor mossa el napok porát.Tisztul az égbolt, a leveg? forr,új híd épül most szavainkból…

igazábólelképzelni sem mered ésigazából egyetlen vékonyvonalka a valóság és igazábólcsak közel kéne jönnödhogy végleg holnap legyen ésazt hiszem te mindigtúl értelmesen keresteda válaszokat meg a sötétbentapogatózás miértjeit nélkülem ésmajd ha egyszer kiegyenesedszés kisimítod az öregedésapró ráncait és megint úgy tudsz majdkörbe [… Tovább]

*     Szomorúságból fon koszorút homlokomra az ősz dicsérni utálatos elmúlást, termény teremtőt. Emlegetni tavasznak kihűlő, majd sosemvolt emlékét, csak szavakban élő előbb fehér, és ezer színét.   Bőkezű hőjét a nyárnak töménytől nehéz kocsmai témává nyomja az örökkön [… Tovább]

Életem els? kép verse, egy próbát megért Ó Én Nem Vagyok Benne biztos Hogy ki tudom Várni azt a napot Mikor veled Az Eiffelen Gyönyörködve Nézzük a város Fényekben fürd? Esti testességét                                                              Szerintem      holnapután                                                   [… Tovább]

    Szép kis kéjbabért adott az éj konty lerongyolt hajnalért cserében. Fej vállra hajtva ébredez, s a morcos jó reggelt helyett, óvatosan nyúlok csóknyakláncomért.

  Csak úgy, magamnak Nem tudtad? Hát te sem tudtad, hogy legmélyebbre az zuhanhat, ki túl magasra száll? Hogy ragyogó Nap elé von csak viharfelh?t a nyár? Most naptalan, vad viharban állsz. Hogy beárnyékultál…   Elvénült forradalmárok dala Sej, a [… Tovább]

 Isten, ha ismersz, láthatod, a homokként pergő tegnapot A múlttá foszló jelen ujjaim közt szétfolyik s szívem a semmit markolja.   Létem oka, Te, rejtőzködő, örökül hagytál királyi birtokot s kezed nyomátminden szegletkövön. Mint egy kéretlen ajándékozó, ki tékozló is [… Tovább]