Nap: 2009.08.15.

, ti kévék, holt id?knek volt tartásai, marokban er?tök, s a legy?rhetetlen ember-kedv bennetek id?z így, ha emlékeitek lapjait nézem,     Ó, ti kévék, holt id?knek volt tartásai, marokban er?tök, s a legy?rhetetlen ember-kedv bennetek id?z így, ha emlékeitek [… Tovább]

ha én medve lennék (de nem vagyok az) akkor  nem málnát zabálnék mert a málna kurvára nem haladós meg aztán összekeni a szakálkám   ha én medve lennék akkor nem mézre vadásznék mert a mézecske az kurvára ragadós mag aztán [… Tovább]

  Én magamhoz is szívtelen vagyok. Testemre forgatom a földet. Téboly-szeleknek ablakot nyitok, s nézem hogyan semmisül meg sok angyalarcú-gondolat, remény. Szaggatom a tündér-szárnyakat –  bár koldulom, hogy sebeimhez érj –  nem kérem: áruld el magad.  

* Csillanó hullámon illanó álomként lebben a nyár.   Illanó illatként lebbenő csillagként messzire száll.

Elátkozlak ezerszer és Összerugdosom a nálam maradt Ruhádat.   Aztán végigd?lök az ágyon És egy olcsó pornóra Maszturbálok.   Utána sírva írom a nevedet Arannyal az ég Aljára.

Köszönet. Mert nem tudtad, ki vagyok, akkor még én sem tudtam, ki vagyok, de ahogy veled beszélgettem, egyre határozottabb elképzelésem lett arról – mivé is kéne lennem. Te már azzal beszélgettél, és nekem olyan jó volt belehelyezkedni jöv?mbe, mint még [… Tovább]

Évszakcserék! Varázslatok!Nagy b?vész a tavasz!Hogy rímekért eped szívünk,ki bánta, bánja azt! Még ha jó lenne a világ,az ember-állapot,a sok b?n és mulasztás nemad örömre okot. Jót hagyni itt magunk után –a jót-érzés remek,ám többségben a kedvszeg?k,kik máshoz értenek! Barátom, forgószél [… Tovább]

Fészket rakott a csend a lét ágára. Fészket rakott a csenda lét ágára.Némán megpihent,majd szárnyait kitárta.Odarepült a magány mellétársát keresve,tekintetét a rohanóvilágra szegezte.  Keringtek a sóhajokaz élet terén,mint száguldó üstököskék ég peremén,elhagyva a szerelmes ajkakat.Intettek!  Megszökött a csöndrománcok ágyán hált.Megtörölte [… Tovább]

A padlás, meg?rzi  a régi formákat is,  hisz látom, mikor a  rozoga, imbolygó  falépcs? tetején  megállok, és szinte  beesem a térbe. A több évtizedes  pókháló, mint egy  hajszálvékony celofán  tekeri körbe az id?t. Belépve, hangos  gyermekzsivaj, kemény,  elhangolt, negyven éve málló, [… Tovább]

Anya! Kérlek, adj a régiből! Sorban tűntek az álmok, rendre mentek a vágyak, hamis képzelgéseim lassan elmosták a baldachinos ágyat. Olyan erővel markoltam az álmot, tartottam volna bár a nagyvilágot! Már nem veszett volna semmivé a hit, hogy egyetlen ember [… Tovább]

    A szélben susognak a fák.    Az ég önfeledten ragyog.    Lépteim alatt egy-egy ág    reccsen. Merengve ballagok.     Levél árnya fényben táncol.    Pici, kék pillangó röpte    vonzza tekintetem: odább    vadvirágra száll vagy f?re?     Karcsú szitaköt? szárnya    szivárványlik. Zúg a [… Tovább]