Én magamhoz is szívtelen vagyok.
Testemre forgatom a földet.
Téboly-szeleknek ablakot nyitok,
s nézem hogyan semmisül meg
sok angyalarcú-gondolat, remény.
Szaggatom a tündér-szárnyakat
– bár koldulom, hogy sebeimhez érj –
nem kérem: áruld el magad.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.15. @ 18:42 :: Szécsényi Barbara
