S. Szabó István : Nekünk a Balaton / Tizenötödik fejezet

Egy családi nyaralás története, úgy, ahogy azt a család tagjai – Öcsi, Mia, Fater, Muter, Nagyi – elmesélik.*

15.

 

ÖCSI

 

Reggel mindenki tök dilkó volt. — Öcsike, ma nem mehetsz sehova! — mondta muter, és idegesen csapkodta a tányérokat. Mia az asztal végén gubbasztott, fater idegesen szívta a blázt. Később előkerült a nagyi, leült a fater mellé. — Mi lesz? — kérdezte. — Nem tudom — mondta fater, felpattant, és le-föl sétált. — Baj van? — kérdeztem. — Nincs semmi kisfiam — mondta muter tettetett vigyorral. Egyből tudtam, hogy gáz van, mert öt éve nem hívott kisfiamnak. Odaültem Mia mellé. — Mi van? — Válasz helyett felugrott. — Mennem kell! — mondta. — Mia, itt maradsz! — sikkantott muter. — Megyek! Csók! — mondta Mia, és elindult. — Sanyi! — kiáltott muter. Fater besietett a kecóba, mire visszaért, Mia lelécelt. — Menjünk utána! — idegeskedett nagyi. — Majd én! — mondta fater, és elindult. Mi az Isten folyik itt? Ahogy fater eltűnt az utca végén, nagyi is, muter is szedelőzködni kezdett. — Sanyika! Nem mehetsz sehová! — mondta muter, és ők is elhúztak. Leszarom, hogy mit mondanak! Ha azt sem mondják meg, hogy mi van, akkor nem maradok! — Öcsike! Anyukád azt mondta, maradj itthon! — szólt utánam Bogár néni, de úgy tettem, mintha nem hallottam volna, és elhúztam a csíkot. Bringával tekertem a kecóig. A közelébe sem mehettem. Tele volt az utca emberekkel, szájtátva nézték, mi történik. Mindenhol rendőr-kocsik álltak. A ház körül és az utcában kommandósokat láttam, géppisztollyal, golyóálló mellényben. Mi van itt? A kapu tárva nyitva volt, egy tréler épp a fehér Fabiát vitte el. A csopperek ott álltak a kertben, két civil ruhás fickó pepecselt rajtuk. — Mi történt? — kérdeztem az egyik nézelődőt. — Hajnal óta ez megy.  Megszállták az utcát, innen meg mindenkit begyűjtöttek — mutatott a kecóra. — Miért? — kérdeztem, de csak a vállait vonogatta. — Gengszterek voltak! — lihegte egy dagadt jól értesült. — Bankot raboltak, meg narkóztak! — tette még hozzá. Valami derengeni kezdett a hülye fejemben. Hogy én mekkora marha vagyok! „A Skoda! A toll a kesztyűtartóban! A Mikuláscsomagok! Az Amigó! Fecó dumája. — Te vagy a futár, kisöreg? — A siófoki túra! Darling és a tatyó! A sok köteg lóvé! — A többiek dolgoznak! — Mit dolgoznak? — Majd! — mondta Kati. Az a sok büdös cigi! Az SMS, hogy menjünk Zamárdiba, Tihany helyett”. Mocskos módon leizzadtam! Benne vagyok a szarban, de rendesen! A kurva életbe! Bringára pattantam, hazahúztam. Üres volt az egész nyaraló. Sehol egy lélek. Mindent bekapcsoltam. Tévét, rádiót, mindent. Rátapadtam a hírekre.

 

Kora délután van, és még egy szó sem esett arról, hogy mi történt Csopakon. Se a tévében, se a rádióban. Rohadtul be vagyok szarva, mert ebből kurva nagy balhé lesz. Muter és a nagyi zokogva lépnek be a kapun. — Mia, Miácska! — ijedten rohanok eléjük. — Mi van anya? — kérdezem. — Mia eltűnt!

 

 

 

MIA

 

Nagyon ideges voltam. Nem is reggeliztem, csak csendben ültem az asztalnál, és egyfolytában az járt az agyamban, jól tettem-e, amit tettem. Apci le-föl rohangált, Anci a kezeit tördelte. Idegesen néztem az órát. Amikor eljött az idő, elindultam. Anci sírt, nem akart elengedni. Felvettem a dzsekimet, csókot dobtam, és húztam. Jobb ezen túl lenni, gondoltam. Kiléptem a kapun, végigmentem a Jókain. Amikor befordultam a Gárdonyiba, egy fekete BMW fékezett mellettem. Jani ült a hátsó ülésen. Letekerte az ablakot. — Gyere, ülj be! — Beültem előre, a sofőr mellé. — Hova megyünk? — kérdeztem. Hirtelen furcsa szagot éreztem, elsötétült a világ.

 

 

 

FATER

 

Jó száz méterről követtem a lányomat. Úgy helyezkedtem, ha esetleg hátrafordul, ne vegyen észre. Nem volt semmi gond, egészen a Gárdonyiig. Amikor elhagytam a zöldségest, egy fekete BMW húzott el mellettem. Fékezett. Mia beszállt. Abban a pillanatban futásnak eredtem! — Mia! Mia! Várj! — üvöltöttem. Úgy láttam, hogy a hátsó ülésen ülő fickó hátrafordult. A vezető gázt adott, és eszeveszett sebességgel fordultak be az utca végén. Tiszta erőből futottam. Mire odaértem, sehol sem láttam a kocsit. Mint az őrült rohantam a mólóhoz, hisz Mia azt mondta, ott beszélik meg az akció tervét. Nem voltak ott. Szemeimmel vadul kerestem a rendőröket, akik a lányomra vigyáztak volna. Vagy nem voltak ott, vagy annyira jól álcázták magukat, hogy nem ismertem fel őket. Húsz percet vártam, hátha felbukkannak a rendőrök, vagy a lányom. Nem jött senki. Berohantam a kapitányságra.

 

Itthon ülök. Engem már kihallgattak. Sok újat nem tudtam mondani. A rendőrök szerint figyelhették Miát, nem bíztak benne. És ha ez így van, akkor tudtak róla, hogy bent voltunk a rendőrségen. Hol lehet a lányom?

 

 

 

MUTER

 

Mire anyukával a mólóhoz értünk se Sanyi, se Miácska nem volt sehol. Leültünk egy padra, vártunk. Nagyon ideges voltam, rossz érzésem volt. Másfél órát várakoztunk. Csöngött a telefonom. Sanyi hívott. Elmondta, hogy baj van, siessünk vissza. Amikor hazaértünk, csak öcsike volt otthon. Annyira sírtunk, nem tudtuk neki elmondani, hogy mi történt. Később megjött Sanyi, és egy csomó rendőr. Mindenkit kihallgattak.

 

Este van. Már sírni sem tudok. Imádkozom, hogy visszakapjam a lányomat.

 

 

 

NAGYI

 

Kár volt elengedni a gyereket hiába ment utána az apja nem tudott neki segíteni nagyon félek hogy komoly baja esett szegénykémnek Klárikám csak sírdogál öcsike teljesen összeomlott Sanyi úgyszintén a rendőrök sem sok jóval bíztattak nagyon reménytelen most minden.

Legutóbb szerkesztette - S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045