Schődl Gábor Szerző
Vezetéknév
Schődl
Keresztnév
Gábor
3 év 4 komment

Ez van manapság

 

— Felszólítom L. Gáspár fiatalkorút, hogy azonnal hagyja abba a szamuráj karddal hadonászást az osztályban! Annál is inkább, mert most fejezte le a tanárnőt! — hasított bele az általános rettegés hangzavarába K. György, iskolarendőr érces hangja!

— Na, ne szenyózzá má! Beküldöm a mutert az meg majd jól pofán vág! — válaszolta a kissé túlspirázott ifjú. — A mútkó is úgy lefejelte a dirnyákot, hogy azt se tutta hun van! Ha meg sokat szarozó, elmegyünk az ombucmanóhó!

Kisvártatva befutott a rettegett anya, már kétszázötven méterről hallani lehetett a szitokáradatot! Mindezt szopránban, sikítva adta elő.

— Má megint ezt a áldott jó kisfijjamat basztassák, mert egy kicsit másabb a többiné? Ez egy rassziális megkülönböztetés! Minden nap úgy engedem a tanodába, hogy emondom nekije aztat, kisfijjam igyekezzé má felzárkózni! De a gyerek aztat monggya, a tornaórán ő nagyon igyekezik felzárkózni, de az a elvetemütt  tornatanár aztat ordíttya: kartávolság, kartávolság! A gyerek meg javuló toleranciát mutat!

— Muter, tendenciát! — javította ki Gáspár a felajzott rokonát.

— Eztet abból is látni, hogy az elsőt sokszor többet járta, min a másodikat! Lefejezte a tanárnőt? Munkahejji balesemény! Minek adott fő a tanárnő filmesztétikából ojjant, hogy játszanak el jelenetet annak a japán Kurvaszavának a filmjébő! Annak ellenére, hogy tavajj kiszúrták a szemét nekije, mert ő akarta alakítani a dzsumurdzsákot!

 

A lecke fel van adva!

 

Mit tegyenek Gáspárkával?

 

6 év 2 komment

Ez van…

Az Erdőkerülők Országos Szövetsége (EOSZ) tiltakozó jegyzéket adott át Jegenye Béla államtitkárnak, a tagság nevében, melyben annak adnak hangot, hogy lassan nincs mit kerülgetniük.

Az erdőket illegálisok kivagdossák!

A Parlament előtti téren -ezzel egyidőben- tiltakoztak a Megélhetési Favágók(MÉHFA), mert szerintük nem pótolják rugalmasan a kivágott szálfákat.

Képviselőjük felszólította a Fa és Szálkaügyi minisztert, hogy nézzenek jól a körmére azoknak az állami vállalatvezetőknek, akik nem akarják befizetni a prémcsijüket, Gy. úr felszólítására, melyből az erdőtelepítés lenne finanszírozva.

Továbbá követelik, hogy munkájukat segítendő, kapjanak ötvenszázalékos kedvezményt a Volapük, benzinmotoros láncfűrészekre.

Követelik továbbá, hogy az erdőket vak, süket és nyomorék, esetleg korrupt hatósági emberek ellenőrizzék.

 

A tér sarkán rendszeres jelenlétet mutató Manyi néni, ennyit dörmögött az orra alá, szólásszabadságának teljes tudatában:

-Sőt! Az én kurvaanyámat…..

 

6 év Nincs Komment

Manapság már nyoma sincs

 

 

Szinte felkapta a madárcsontú matrónát és belökte a Főorvos úr szobájába.

— Mit képzel maga vén hülye, ránk van utalva, oszt szarakodik velünk? Mindjárt lekeverek egyet! — replikázott a kissé ingerült fődoktor. — Tiszta ideg vagyok, kevés a fizetésem, magát elnézve meg tuti, hogy egy jelentősebb paraszolvenciára sem számíthatok! Különben is nincs pénz a műtétre, húzza haza a belét! A rohadt kormánnyal műttesse meg magát, különben is kire szavazott? Ezekre a trágyadékokra? Megyek, és akik mellettük voksoltak, azokat kivágom az utcára. Hogy dögölnének meg! De majd megszívjátok, ha jönnek a kínai kuruzslók! Azok a seggeteken keresztül fogják operálni a szürkehályogot. Ezt érdemlitek, gané bolsevikok.

A Főorvos úr ezzel a mondattal zárta betegbarát beszédét, majd kirohanva az irodájából úgy bevágta az ajtót, hogy a műtőben operáló kolléga két centivel hosszabb bemetszést végzett.

A néni ekkor határozta el, hogy inkább meghal, de ezzel az állattal szóba sem áll többé.

Az ügy egy méltó büntetéssel zárult. A Főorvos úr kapott egy írásbeli figyelmeztetést.

 

 „Bélám!

Máskor fogd vissza a pofádat a szarházi beteg előtt. Látod, mekkora ügyet csinálnak egy piti ügyből.

 

Igazgató Főorvos

 

Utóirat: Bélám, el ne feledd, ma zsugaparti.”

 

6 év 5 komment

30-másodperces

 Állandóan őt zrikálták. Beszóltak neki. Ilyen ronda kis állatot még nem láttunk, mondogatták.  Iszonyúan szenvedett.  Mit tehetett, beletörődött.

Négy nővére és két bátyja kutyába se vette. Telt-múlt az idő, a kis csúfságból gyönyörű hattyú lett. Elindult a szépségversenyen, ahol rajt-cél győzelmet aratott. Szerződéseket kapott. Iszonyúan gazdag lett.

A testvérei átlag madarak maradtak. Most már borzasztóan nyazsgemoltak nála. Imádták! Mindenkinek elgágogták, ő a mi Vérünk! Szerencséjükre nem volt egy bosszúálló lélek.

Leánytestvéreit felvette fényűző villájába cselédlánynak, a bátyjait meg fűtőnek.

 

6 év 7 komment

Rémségek dögivel

 

 

 

(töredék)

 

 

1. rész

 

A mindent elborító vészjósló ködben a tanya is elmerült. Egyedül egy csapat varjú károgott kísértetiesen, őket sem lehetett látni. Kirázott a hideg! A félelmetes közegben elhangzott egy „Bocsánat!” Két zombi ütközött össze a tejfehér párában.

Néhány velőtrázó sikoly, aztán semmi sem hallatszott a láthatatlan tanya irányából.!

De mit nem látnak szemeim, patakvér csordogált szintén onnan.

Egy fekete kutya bukkant fel a fehérségben. Szájában egy bal lábbal…

Amit valójában nem is bántam, mert negyedik napja szorulásom volt, és a Guttalaxom elveszítettem.

A megérzésemre támaszkodva irányoztam be a tanyát!

Hétszer tévedtem el!

— A Hétszentségit! — hagyta el a mocskos káromkodás az ajakamat!

Elhatároztam, ha beledöglöm is, megtalálom a farmot, a titkok házát, megmutatom az én Apollóniámnak, révbe érek…

Ekkor azonban végzetes dolog történt…

 

 

2. rész

 

Amit érzett, érzéki csalódás volt. A gagyi recept illata arzénes kelkáposzta-főzelék volt, fasírttal. Köszönőviszonyban sem volt a gombapörkölttel, Apollóniával meg végképpen nem!

Ahogy haladt a ködben, tapogatózva, egyszer csak nyöszörgést hallott!

— Mi lehet ez? — meresztgette a szemét, a füléről már szó se essen. — Jaj, csak nem autóból kidobott kiskutyák, kiscicák lehetnek? És pont most nem jár erre egy lovas! Én meg, idióta, nem otthon hagytam az összes állatmenhely címét tároló noteszomat?! Majdcsak jön erre egy igazán jó ember — mondta, és ad acta tette az ügyet!

Hihetetlen, de ismét felbukkant, most már kimondom: a sátán kutyája, nyakörvében egy piros mikuláscsomaggal, hátsó lábán kerékbilinccsel.

A  látvány dermesztő volt, hogy a mínuszokról már ne is beszéljek!

Szájában egy papucsot tartott!

Apollónia matyó hímzéses papucsát…

 

 

3. rész

 

A penetráns illatú, mondhatni dög büdös papucsa, mert Apollónia nem mosott naponta lábat. Hetente sem. Havonta egyszer. Attól félt, hogy elkopik.

Úgy gondolta, ez lesz az ő jellegzetessége. Annyi szép nő van, de hány van, akinek ilyen büdös a lába? Tudta, hogy az a férfi, a szőrös mellkasú, kockás hasú macsó, aki ennek ellenére is megőrül érte, az lesz az igazi!

Kisleány kora óta falta a lányregényeket, szinte nem is evett mást! A tüncipüncis, rózsaszín ködben úszó, szerelemtől tocsogó remekműveket! Kissé lehangolta, hogy neki — másnaponta — a bajuszát is borotválnia kellett, de szőrös lábai mellett ez igazán eltörpült.

Elhatározta, vár még félórát, és ha nem jön az idol, elvándorol.

Mit ne mondjak, nem jött!

Apollónia végső elkeseredésében elhatározta, elbujdosik a messzi, messzi, ködös tanyára és bosszúból kurvára gonosz lesz…

 

 

4. rész

 

— Hát persze — üvöltött fel fájdalmasan, mert a stukker nyelével okozott dudor még élesen sajgott a homlokán. — Akkor csesztem el, amikor megmérettetésből kifolyólag, a haikukat feltettem a net legjobbik lapjába. Aztán az IRTUS-on kaptam a kritikákat! Olyan igazi mélyszántásúakat. Olyan magyar virtussal megáldott, vehemenseket!

„Te paraszt, mi a fasznak írsz, ha hülye köcsög vagy?!”

Ezt a „traktoros” nevű irodalmártól kaptam. Kezdtem elbizonytalanodni! Vagy én vagy, a hozzászóló tévedett rossz oldalra! De nem! Még tizenöt hasonló tartalmút kaptam, amelyben például anyámat szexipari munkás gyanánt aposztrofálták! De mi lehetett a bajuk? A rímek, a szavak zagyva egymásutánja, esetleg már a cím? Sohasem derült ki! Viszont kiderült, hogy párttitkár voltam, és nincs semmi humorom!?

Hogy ez miből kattant be a tetves levélírónak, máig is akkora rejtély a számomra, mint az, hogy kié lehet a tanyán az inga rudat képező, jobb láb tulajdonosa…

 

 

5. rész

 

De kissé kanyarodjunk el a témától és kukkantsunk a média világába. A világ vezető országainak összes jeles lapja arról tudósított, hogy a hosszantartó és páratlan köd miatt, a ködös Albiont mától pitiáner, ködtelen Albionná keresztelik.

— Hej, ha ezt a szocializmusban tudtuk volna megtenni, mekkora pofon lett volna a kapitalistáknak! — morfondírozott magában, huncut mosollyal az arcán a Felügyelő.

Hirtelen a ködből ott termett egy haikut szavaló, zombi, aki ezt nyomatta:

 

szukima szaszu

kare-dzsisin-o nui,

nai-mono-ja

 

Mennyivel másabb volt ez, mint az IRTUS gagyijai!

A szavak zenéje, a nyelv szépsége, a magas röptű mondanivaló!

Nem volt magánál!

Azonnal eldöntötte, megtanul japánul!

Könnyei záporán át, no meg a köd is belejátszott, nem látott semmit. Akárcsak tegnap és tegnap előtt…

Kínai ködvágóját maga elé tartva, botladozott előre!

Előre?

Nos, ezt a Jóisten sem tudta…

 

 

6. rész

 

Mivel nem tudta merre jár, kiadta az ilyenkor szokásos sablonutasítást: — Irány Surány!

A távolból mintha lovak patáinak dobbanását hallotta volna, és mének nyerítését, s pattogását ostoroknak…

— Hová az istenbe mének? Csak nem az alföldi rónaságra tévedtem? Ide a legközelebbi komp olyan messze van, mint ide Lacháza!

Addig bóklászott, míg lószarba nem lépett!

— Találóba léptem — kiáltott fel —, szerencsém lesz!

Hogy a lócitromot miért nevezte találónak, ez történetünk egyik sohasem kiderülő rejtélye!

Talán, mert nem kereste?  Ki tudja…

Ott állt tök szarosan, és várta a szerencsét! De a szerencse késett a Vasutasok Szakszervezetének jóvoltából.

Később, sokkal később, mintha kolomp hangját is vélte volna hallani! Olyan eszköz hangját, melyet a komp indulása előtt szoktak megkongatni.

— De, ha a rónán vagyok, mit keresne itt egy komp?

Aztán letromfolta magát.

— Mit keresett volna a Nyugatinál a Kormányzati negyed? — mégis oda tervezték! Persze nem lett belőle semmi, de egy próbát megért! Ilyen alapon miért ne lehetne erre is egy komp?…

S mint a vakegér, tapogatózva elindult a hang irányába…

 

 

7. rész

 

Mintha órák óta ment volna. Így is volt. Már unta a ködöt, a sok gyaloglást. Mintha apró fényeket látna és tán női hangot is hallana…..

Mi ez az éteri illat?

Edénycsörömpölés, szavak, mondattöredékek…

— Mit kér, Béla bácsi?

Egy haragos hang:

— Ketteske, már megint beszart?

Szarszagot érzett, mely keveredett a tejeskávé illatával.

— Hol vagyok, mi történt velem? — futott át a súlyos kérdés a Felügyelő agyában.

Majd hirtelen kinyílt a szeme! Ordítást hallott:

— Főorvos úr! Tessék gyorsan jönni! A beteg felébredt a kómából!

 

 

 

VÉGE

 

6 év Nincs Komment

Iskola

Tudósítás

 

Felszólítom L. Gáspár, fiatalkorút, hogy azonnal hagyja abba a szamuráj karddal a hadonászást az osztályban! Annál is inkább, mert most fejezte le a tanárnőt! — hasított bele az általános rettegés hangzavarába K. György — iskola rendőr — érces hangja!

— Na, ne szenyózzá má! Beküldöm a mutert az meg majd jól pofán vág! — válaszolta a kissé túlspirázott ifjú. A mútkó is úgy lefejelte a dirnyákot, hogy azt setutta hun van. Ha meg sokat szarozó, elmegyünk az ombucmanóhó!

Kisvártatva befutott a rettegett anya, már 250 méterről hallani lehetett a szitokáradatot! Mindezt szopránban, sikítva adta elő.

— Má megint ezt a áldott jó kisfijjamat basztassák, mert egy kicsit másabb a többiné? Ez egy rassziális megkülönböztetés! Minden nap úgy engedem a tanodába, hogy emondom nekije aztat, kisfijjam igyekezzé má felzárkózni! De a gyerek aztat monggya, a tornaórán ő nagyon igyekezik felzárkózni, de az a elvetemütt tornatanár aztat ordíttya: kartávolság, kartávolság! A gyerek meg javuló toleranciát mutat!

— Muter, tendenciát! — javította ki Gáspár a feljzott rokonát.

— Eztet abból is látni, hogy az elsőt sokszor többet járta, min a másodikat! Lefejezte a tanárnőt? Munkahejji balesemény! Minek adott fő a tanárnő filmesztétikából ojjant, hogy játszanak el jelenetet annak a japán Kurvaszavának a filmjébő! Annak ellenére, hogy tavajj kiszúrták a szemét nekije, mert ő akarta alakítani a dzsumurdzsákot!

A lecke fel van adva!

 

Mit tegyenek Gáspárkával?

6 év 10 komment

30-másodperces

 

 

Meglátogattuk otthonában a 93-éves K.Aranka nénit, aki hallomásunk szerint százával küldi szavazatait X-faktoros kedvencére.

– Csókolom, Aranka néni! Látom, az X-faktort tetszik nézni.

– Látja, fiam, most is azaz szép arcú Dórika danol!

– De drága Aranka néni, az a Csordás Ákos!

– Mit mond?

11 év 8 komment

…ott hagytam abba, hogy megyek a faterral tévét nézni. Néztük a horrortot, egyébként a címe az volt, hogy: Láncfűrészes rém az óvodában.

Semmi új, a megszokott kibelezések, torok átvágások, fültől-fülig. Ja, meg a feldarabolás ficnikre, gépierővel. Már izgulni sem tudok…

A Papus, az meg mind állat, leizzadt, kigúvadt a szeme. Úgy folyt róla a víz, mintha beült volna a zuhany alá. Egyszer csak felugrott, mint akit seggbe lőttek, és lazán elájult.

Milyen jó, hogy csak a jelenlétében nézhettem a mozit! Vót aki újraélessze! Jó ez a karika, hasznos! Ha nem vagyok ott, még agykárosodást szenved, ájulásból kifolyólag.

– Az lehetetlen, kiabált be a muter az udvarról, apád régen elitta az eszét. Má most olyan hülye, ha egy csöpp esze vóna, pont féleszű lenne.

Tessenek elképzelni, hogy a kajáltatós cég, a büdös paprikáskrumpli miatt bűnbánatot gyakorolt. Engesztelésképpen a konyhafőnök néni, leánykori nevén Szalmon Ella meglepit készít nekünk. Madártejet.

A hír hallatára a Bécus fel akarja venni az utolsó kenetet.

Olyan nagy szíve van a cégnek, hogy gondoltak azokra a rászoruló nénikre és bácsikra is, akik most az intenzíven haldokolnak a sütijüktől, hogy nekik is visznek a madárléből.

Állítólag többeket úgy ráncigáltak vissza a nyitott ablakokból…

A suliban jól leégtem. A tornaórán elszakadt a spagó a klottgatyámban, kisnadrág meg nem volt alatta. Az Icának leesett az álla. A tanár bácsi vette fel. Nem tudom, mit láthatott meg rajtam, de közölte, mától ő akar a csajom lenni. A franc se érti ezeket a bulákat.

Nem mondom, én is csípem az Icust. Főleg azóta, amikor a mezei futóversenyen mellbedobással győzött. Az úgy belémvésődött. Azóta többször megfordult az agyamban, hogy úgy megszobornám az Icát.

– Persze, te kis mocsok – vágott tarkón ősöm -, mindig az a rohadt szex! – Á, nem haragszom rá, nem egy Rodin.

A szomszéd bá, akit a dagadt neje az egyszerűség kedvéért csak Részeg Állatnak hív, italozott a papussal.

Ha kedd, akkor pia. – Bélám, én nagyon komázlak, hisz ugyanazon a pájinkán cseperedtünk fel, mondhatnám, azt szíttuk már csecsszopó korunkban, de nem vagy egy vállalkozó típus.

– Mit mondott az öreg kis – tért el a tágytól szomszéd bá -, ne csak együnk, igyunk is. – Eztet üvöltötte, bár kaja háromkilóméteres körzetben nem volt.

Egy percig se bántam ezt a kis kitérőt, ha eztet olvassa majd az a dalos kedvű Erdey bácsi, biztosan ellágyul.

– Szóval Bélám – gurgulázta tovább a szomszédunk -, adjál fel egy hirdetést, hogy az elefánttal pároztatást vállalsz!

Addig itatta a fatert, amíg az ráállt. Persze nem ment könnyen, négyen támogattuk.

Kedden kinn álltam a kapuban, titokban stíröltem az Icát, amikor édsapa befordult a m?útról a XXI. századi földutunkra. Erősen cikkcakkban közlekedett, mint aki után lövöldöznek. A Pöfögésre jóanyám is kipenderült, és azonnal rákezdett:

– Mit mondtam én Neked, te szivacs, te elvetemült szeszkazán, a motort tankold telibe…

Az öregem oda se neki, a kapunál kirúgta maga alól a verdát, és betántorgott szomszédbához.

– Aranyapám, jött válasz a hirdetésre. Három perverz állat, aztat írja, hogy ő nem bánná, kipróbálja elefánttal…

– Bélám – csuklotta a szomszéd -, akkor megfogtuk az isten lábát. Már csak a Kokót kell megdumálni, hogy rendezze meg. Az életben nem lesz gondunk piára. Dől majd a lé. 

Én ott álltam és egy szót se nem értettem. Az Ica egyből leugatott. – Persze, aki csak a Karamazov testvéreket nézi DVD-n, nem is csoda.

Igaza is volt, abban tényleg nincsen is elefánt.

Az Ica azonnal megígérte, hogy beavat. Kölcsön adja a: Kecskével, lóval, kígyóval – című oktató filmjét.

Annak nagyon örültem, mert imádom az Animal Planet műsorait…

 

Csókolom.

 

11 év 4 komment

Magyar filmipar…

 

A film a mai magyar pénzviszonyoknak megfelelően ötven forintból készül. Az egészet az MGM magyar fiúvállalata, az EPIPAPI REC. forgatja le egy fáskamrában.

Az összes stábtag: EPIPAPI. Díszletek adottak, ótvaros kuckó, rengeteg csótánnyal. A világosítást a beszűrődő nap adja. Ingyen. A film címe(előzetes): A forgatókönyv…

Kuckó ajtaja, rohadtul nyikorogva, lassan kitárul. Besétál rajta a nagy, vörös könyv.

— Állj, hangzik fel a rendező velőtrázó sikolya. Átkötni, itt sem vörös, sem narancsszínű könyvek nem fognak virítani. Kössék át bambúcsa színűre.

A könyv, immár átkötve ismét belép. Az odúban belebotlik egy pingponglabdába. Lezseren felkapja, majd a saját élére dobja. Forgatni kezdi. Először balról jobbra ötször, majd jobbról balra ötször. Hogy meglegyen az egyensúly!

A vége felirattal egyidőben beúszik a mélabús dal (Tollinga szerzemény), felhangzik a szöveg, lesz még más is, lesz még folytatás…

A fények lassan kialusznak.

A filmet ötvenhét felirattal látják el, gondolván a DVD—s adaptációra.

 

 

11 év 15 komment

A kép csak illusztráció

 

avagy a betörőnek vannak jogai… 

A neten lógok, közben a háttérben hallgatom a tévét. Lehessen fegyvert tartani, vagy ne lehessen, erről szól a riport. 

Egy család nyilatkozik, hogy ők szívesen tartanának, mert egy hónap alatt háromszor látogatták meg őket — éjszaka — betörők. 

A hölgy elmondta, mi van, ha a rabló úrnál rúgóskés, pisztoly vagy egyéb gyilok található. Ők mivel védekezhetnek, álmukból felriadva?

Ők úgy gondolták, naivan, bármivel! Ez azonban súlyos tévedés. Mérlegelni kell, hogy a védekezés arányos é a támadással! Még akkor is, ha a szemét behatoló úr, aki eleve készült a tettére, ő van lépéselőnyben, és adott esetben kis géppisztolyát szorongatva támad ránk! 

Nem azért, hogy legyilkolásszon bennünket, hanem, hogy megvédje magát az ágyból kiugró, felháborodott, megrémült tulajdonossal szemben. 

Meg kell értenünk őt, hiszen a törvény(?) valójában mellette áll. 

Úgy szeretném látni a törvényalkotókat hasonló szituációban. De ez sem áll meg, hiszen ők, amennyiben akarnak, kaphatnak fegyvertartási engedélyt! Ők szegezhetnek stukkert a rájuk támadóra. Én úgy gondolom, hogy az önvédelmi lövéseik leadása után nagyobb eséllyel dumálnák ki magukat a bíróságon, mint egy szürke állampolgár. 

Tudni kell, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek! 

Még a demokráciában is! 

Ezért azt tudom ajánlani a kedves sértetteknek, ha véletlenül felébrednének a betörők matatására, tettessék, hogy alszanak. Ha mégsem, akkor próbálják meggyőzni az urakat, hogy támadásuk aránytalan az ő védekezésükhöz képest. Ez azért látszik célravezetőnek, mert a törvénytisztelő banditák nagy valószínűséggel elgondolkodnának ezen, és egy bocsánatkéréssel, esetleg kézcsókkal, elbúcsúznának. 

Vallásos behatolóknak próbáljunk idézni a Biblia idevágó részeiből. Szerintem ez hasonló hatást fog kiváltani. 

Végkövetkeztetés: Számos, hatékony eszköz áll a rendelkezésünkre a védekezésünket illetően! 

Nem kell rögtön, pitty-putty, sitty-sutty viszalövöldözni. 

Elvégre Madách — anno — megmondta a frankót: Ember küzdj, és bízva bízzál… 

A támadással arányos mértékben…

 

 

 

Schődl Gábor Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.