


Ó, ti fecskék, könny? légtornászai az égnek, alacsony már repüléstek a nyárvég lassan bukó napjain: íz táncotok, valami bársonyittas, könny? fuvallat, s már érzitek, hogy szép napjaitok alkonyba futnak, ha sátrat nem bontva tovább csacsogtok lengén, fesztelen, az éj konok [… Tovább]

Mintha fényt kérne ajkad gyönyör? csendben: megbabonázol, örök tavaszba temetsz, Mintha fényt kérne ajkad gyönyör? csendben: megbabonázol, örök tavaszba temetsz, s szemed azúrkék fényét iszom, mint ki örökkön szomjas, lágy lepel tested testemen: könny? éteri balzsam, vihánc kedv, [… Tovább]

Kinn még fény lobog Apolló inge mögött, valami szívó, forrongó, szeszély fény, s az ég tiszta, de mintha a távolban ködös lenne, miként a sápadt erkölcs, mely fénylik, de oly vak, mint tisztben az akarat: félek, koporsó száll alá mélyen [… Tovább]

, ti kévék, holt id?knek volt tartásai, marokban er?tök, s a legy?rhetetlen ember-kedv bennetek id?z így, ha emlékeitek lapjait nézem, Ó, ti kévék, holt id?knek volt tartásai, marokban er?tök, s a legy?rhetetlen ember-kedv bennetek id?z így, ha emlékeitek [… Tovább]

Ha haiku szól, szétfoszlott lélek csöndje lám érz?n rebeg… Arctalan cigány az éj, dús hajnalt lopó: légyként szemtelen… Alattam csönd van, felettem tengernyi éj: aludnom kéne… Tétova villám ezerfelé szertefut: arcomon könnyek… [… Tovább]

Sodródó kövek közt álmokat kaparok üszkös, eltorzult, fénytelen markomba, s a szárbaszökken?, csinos bolondgomba úgy kívánkozik felsajduló gyomromba, Sodródó kövek közt álmokat kaparok üszkös, eltorzult, fénytelen markomba, s a szárbaszökken?, csinos bolondgomba úgy kívánkozik felsajduló gyomromba, mint szeder [… Tovább]



