Kőmüves Klára : Felnőttem

Anya! Kérlek, adj a régiből!

Sorban tűntek az álmok, rendre mentek a vágyak,

hamis képzelgéseim lassan elmosták a baldachinos ágyat.

Olyan erővel markoltam az álmot,

tartottam volna bár a nagyvilágot!

Már nem veszett volna semmivé a hit,

hogy egyetlen ember eszmét célba vitt

és hitt, hívőn változtatta azt,

mire nem volt már vigasz.

 

Csak beállt lapátolni mindenki a földet,

míg nem egymást temették élve az érvek,

hogy megváltoztathatod a változást,

amit szülnek az évek – hazugság az!

Hazugság az élet!

Csak mocskos ruhába öltöztetsz, ha szépíted a szépet!

S a rossz, amit untalan tagadsz – a lelkeden sarat dagaszt.

 

Nehéz felnőni, eldobni makacs öntörvényeink!

Nehéz alkudozni vesztes álmaink!

Nehéz a függönyt ledobni némán,

hinni a meztelen jóságnak kincsét!

Legnehezebb az embernek vinni a keresztjét!

Hol gyémánt, hol fillér az élet.

Lassan vége a meséknek.

Rólam is leszedte idő a vásznat,

koptatta kord konok erejét a való.

Felnőttem.

Felnőttem, s most mégsem mondom, de jó!

Jó volt hinni azt, hogy felnőttként könnyű lesz az élet,

de úgy szeretném a régi meséket!

 

Már én mesélek…

Már más érzi illatom nyugalmát,

már fiamból szól a régi én,

s én aggódom szüntelen a makacs öntörvényekért!

Hogyan érthetné azt, amit akkor én is elvetettem?

Gyereknek lenni akkor nem mindig szerettem,

mígnem megmarkolt a változás,

mely azt könyörgi lelkem mélyiből:

Anya! Kérlek, adj a régiből!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 605 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))