Ocsenás Gábor Szerző
Vezetéknév
Ocsenás
Keresztnév
Gábor
11 év 6 komment

Kellene egy igaz vers

Kétezer-kilenc

Karácsonyáról

Feny?fa illatról

Fehéred? tájról

Gyertyák melegér?l

Forralt bor ízér?l

Dombokat legy?z?

Szánkózó gyermekr?l

Csillogó szemükr?l

Felh?tlen jókedvr?l

Éjféli misér?l

Jézus születésr?l

Jóságról

Reményr?l

Otthon melegér?l

Megbékélt ünnepr?l

Dalról

Szerelemr?l

Boldog jöv?r?l

Csodákról százszor

Örömkönnyekr?l

Patak partjáról

A fenyvesekr?l

Feltámadásáról

Egy egész ország

Kék madaráról

Kellene egy vers

Karácsonyról

Emlékek harcáról

Az elmúlásról

Temet?k csendjér?l

Gondozott sírkertr?l

Hulló t?levelek

Üzenetér?l

Kellene egy vers

A karácsonyról

Álmok hálójában

Vajúdó korunkról

Hitr?l

Áhítatról

A szeretetr?l

Kellene egy vers

Rólunk

Értünk

Emberekr?l

Kellene egy vers

Egy igaz vers

De nagyon kellene.

11 év 6 komment

A leggyengébb láncszemnél

Támadt, orvul, kéjes vigyorral, és

Gyomorszájon talált a

Stressz,

?, a hétköznapi nagyúr.

Hitte, hogy célhoz ér,

De tévedett,

Mert pont velem kezdett,

Ki ismeri a TITKOT.

A vonzás törvényének megfelel?

“Kuss Murphy” felkiáltással

-egy jól irányzott ágyék rúgás után-

A szeretet és hála

-hegyeket is megmozgatni képes-

Pozitív gondolatok energiáit

Ezerrel l?ttem az UNIVERSUMBA

És a többit rábíztam.

Hitem er?snek bizonyult.

Jól vagyok.

Igaz, kicsit furdal a lelkiismeret.

Talán elég lett volna

Kenyérrel megdobni.

 

11 év 5 komment

A padlás, meg?rzi

 a régi formákat is,

 hisz látom, mikor a

 rozoga, imbolygó

 falépcs? tetején

 megállok, és szinte

 beesem a térbe.

A több évtizedes

 pókháló, mint egy

 hajszálvékony celofán

 tekeri körbe az id?t.

Belépve, hangos

 gyermekzsivaj, kemény,

 elhangolt, negyven éve málló,

 zongorahang üdvözöl,

  er?söd? emlékeim fel?l.

A kidobott egykori kacatok,

 tárgyak, a sötéttel

 barátkozó szemeim el?tt

 új életre kelnek, 

 a feledés homályából.

Vajon ki tudnék-e

 mászni még a tet?re?

– Ne! Ne! – töri meg a csendet,

 nagymama hangja.

– Nem mászom ki! –

 szinte kiáltok –

– Csak azért jöttem, hogy

 halljalak.

 

 

11 év 13 komment
Adj

Adj valamit

mi fontos a világon,

lángot, dallamot, bármit,

tedd elém, várom!

 

Adj egy szál rózsát,

s a tövist vele

markom szorítását,

vérem fémjelezze!

 

Adj szabadságot

szálló madarat,

gyöngyökkel borított

hajnali napokat!

 

Adj feszül? vitorlát

kékl? tengereket,

fújó szelet, orkánt,

hadd száguldjam veled!

 

Adj a csillagokból,

mik rád ragyognak,

vakító fényüknél

én is láthassalak!

 

Nem kérek sokat,

add nekem lényedet,

cserében meglátod,

felizzó lelkemet!

 

Nem kérek mindent,

csak az életedet

az örök szerelmet,

a világmindenséget!

 

11 év 4 komment

Álmomban kérdeztek,

 hej, miképpen élek,

 van-e földi kincsem,

 boldog-e az élet.

 

Ha az Isten szólt,

 a válasz a számon,

 igen, van egy kincsem

 e b?nös világon.

 

Az, hogy sírni tudtam,

 t?led tanultam,

 és férfi módjára

 párnámba fojtottam.

 

11 év 1 Komment

Látom az új partok kontúrját

  a válság tengerének

  hánykolódó hullámain át,

  s foszló ködöt remélek.

 

Látom az óceán haragját,

  és birkózó evez?im

  imába mártódott lapátjait

  kínok közt edzem.

 

Látom alakod a habokban,

  álmomban lent és fent,

  de átölel? karjaimban

  a vihar csendesül. 

11 év 9 komment

A halálozási rovatban megjelent:

   meghalt a lelkiismeret,

   hisz pofon verte az,

   kit egykor, szeretett!

 

Lehajlok, pulzusát tapintom,

   hátha csak tetszhalott,

   s a holttest hírtelen,

   reám kacsintott!

 

 

Víg, gy?ztes mosollyal,

   a mellemre térdel

   szól, halkan: engem?

   hogy veszíthetnél el. 

11 év 10 komment

Vigyázz! -humor?-

Szabad verset könny? írni,

nem kell a rímre figyelni,

egy lényeg van, -mit akarok-?

nem szótagokat számolok.

 

Szonettek, óh végetek van,

az “ÉS”nem közöl számaiban!

A kortárs költ? ma, bíz szabad,

igaz nem jut neki ízes falat.

 

Pályázatra írhat verset,

sírján kecske jót legelhet,

vagy kiadja, és belerokkan,

nem iszik ? bort a pub-ban.

 

Bezzeg régen a kocsmában,

faluvégen a kúrtában,

soronként az icét mérték,

nem szomjaztak Pet?fiék.

 

Ma a pályam? díja, ára:

Kapolcson, egy nyalóka!

száz poéta küldött verset,

egyet én is, jó rövidet:

 

” Egy vers egy szopóka,

J. Attila biztosan trafikot nyitna,

Vérrel írná a kirakatba:

ma féláron a nyalóka!

 

Szabad versem rímbe fulladt,

no,  de temessük a múltat,

nézzünk szabadon el?re,

faluvégén, a mez?re!

 

 

11 év 7 komment

Hatalmas szomorúf?z

Földet ölel? ágai

Komoran guggolnak

A nyéki tópart

Bús vizének öblénél

 

Szívem a f?z alá ül

Kezeit félénken kinyújtva

Símogatva törli le az ágakról

A tél hátrahagyott leheletét

 

A domboldal mosolygó hajlatán

Árnyékot vet a tavasz íze

A felh?ket áttör? napfényben

 

Sóhajtó szell? nádast remegtet

Fodros szoknyát ölt a víztükör

 

Ketten kacagunk a tájra

 

        A f?z és én

11 év 10 komment

“erotikus” novella a Dobj egy hatost c. könyvemb?l

 

 

Hétvégi légyottra igyekszem. Kedvesemmel a tóparti csónakházba beszéltük meg a randevút. Megérkezem, még nincs ott. Leheveredem az egyik alsó állványon tárolt kenuba. Szivacsot teszek a hajó fenekébe, és kényelmesen elnyújtózom. Kint negyven fok van, de itt az árnyékban meghúzódva egészen kellemes. Kis id? múlva kinyitok egy sört, rágyújtok, és a várhatóan kellemes délutáni programon merengek. Kievezünk a tóra, majd kikötünk a szigeten, és bográcsozni fogunk. Este, vacsora után hatalmasat szeretkezünk, és bámuljuk a parázsló tüzet. Szeretem az ilyen hétvégéket. Nincs munka, csak a végtelen körbeölel? csend, és a földi örömök. Felh?tlen gondolataim örvénylését a civilizáció átka, a mobiltelefonom csipogása töri meg. – Önnek egy új hangüzenete érkezett. Ki a fene lehet az? Ki merészel zavarni? Nem olvasom el. Nehogy már valami kósza hír elrontsa szépen eltervezett, idilli napomat. Nem érdekel. Pár perc múlva újabb csipogás. Kinek lehetek ilyen fontos? Belátom, nem dughatom homokba a fejem, s bosszúsan a telefonért nyúlok, és olvasni kezdem az üzenetet.

 „Ne várj! Nem megyek! Elég volt a hülye gulyásodból, elég a csendb?l, és különben is mindig utáltam a szigetet! Borulj fel, végeztem veled!”

 Elvörösödöm a méregt?l. Fájdalmamban szinte ordítani tudnék. Kitántorgok a csónakház elé, és a kerti csapnál vízzel locsolom az arcom, hogy kissé magamhoz térjek. Ez aztán nem semmi. Így kibabrálni velem!

Mi az, hogy nem jössz! Mi az, hogy végeztél? Azt hiszed ennyi egy szerelem? Majd én megmutatom! Hát mit képzelsz magadról? A telefonomat felkapom, és kiülök a tóparti stégre. Majd én küldök neked egy sms-t.

És pötyögöm… “Szia! Nem vagyok a csónakházban. A barátn?ddel elutaztam Kubába, hosszú hétvégére. Ezek szerint jól döntöttem. Én is végeztem veled! Kár, hogy nem szereted a f?ztömet, a barátn?dnek igen ízlik. Ja, és még valami. Kicsit fogyhatnál, ha el akarsz kelni a halpiacon! Te tudtad, hogy ? egy bombázó?

Én is csak úgy fél órája tudom, hisz most úsztam vele el?ször meztelenül a tengerben. Neked is kellemes hétvégét! Szia!”

Leteszem a telefont, napozok, kezdek megnyugodni. Egy kis motoros hajó közeledik felém, és a stégemnél kiköt. Egy lány száll ki bel?le, majd egy sört nyújt felém. Álmodom? Kérdem t?le, de közben a kezemben érzem a deres doboz semmihez sem hasonlítható mennyei tapintását. Ádámcsutkám le-fel jár, a pavlovi reflexek m?ködnek. Bontom a jéghideg sört, iszom, érzem, véremmé válik, és közben a lányt szemügyre veszem. Gyönyör?, fenséges, mint egy igazi tündér. Kívánatos, érzéki, magas, hosszú combú, rövid hajú, napbarnított b?r?.

– Ki vagy te? Jó tündér? Sell? nem lehetsz, hisz mindened a legnagyobb rendben megvan.

– Én?- kérdi. A telefontársaság ajándéka vagyok.

– Te? És miért küldtek?

– Tudod, mi a telefonközpontban elolvassuk az üzeneteket. Az sms-ekb?l arra következtettünk, hogy sürg?s segítségre van szükséged. Pillanatok alatt bemértük a küldés helyét, és rögtön megállapítottuk, hogy itt vagy egyedül a tónál, és nem Kubában. A f?nök megijedt, hogy nehogy butaságot csinálj, és azonnal ideküldött, mint vigaszt. Én vagyok a cég vigaszlánya. Mondhatnám úgy, hogy mi egy szerelmi segélyszolgálat is vagyunk. Kötelességünk megmenteni a legh?ségesebb el?fizet?inket.

Gyere, menjünk úszni!

A ruháját egy szempillantás alatt levette, és ott állt a stégen el?ttem a barna b?rével, sudár alakjával, ingó-ringó bimbóival, és egy hatalmas csukafejessel a vízbe vetette magát. Mikor a víz alól felbukkant, vágyakozva nézett rám, és csábítóan úszni hívott. Utána ugrottam, és együtt úsztunk egészen a szigetig. A sziget el?tt, ahol a lábunk már leért a talajra, szeretkezni kezdtünk. A vízben állva ölembe kaptam, s mint egy  pihét, úgy tartottam. Órákon át élvezetem teste varázsát. A lenyugvó nap koronáját már a sziget partján ülve csodáltuk kéz a kézben.

 – Köszönöm a segítséget! Remélem máskor is láthatlak?

 – Persze, biztosan. Egy kikötése azért van a telefontársaságnak.

 – Mi az?

 – Legyél továbbra is a h?séges el?fizet?nk! Beláthatod, nálunk els? az ügyfél.  

 

 

Ocsenás Gábor Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.