Szemed csillogása Napfény
mosolyod tündöklő Holdsugár,
hangod bársonya hűsítő szél
kezed érintése selymes óceán.
Közelséged tűnő szivárvány
ölelésed fényes égi csillag,
együtt töltött időnk délibáb
csókod párafelhőként illan.
Kedvességed puha hópihe
sugárzó erőd hegyvidék,
szelídséged szökellő őzike:
lépted ösvényként elkísér.
Varázslatos lényed oázis
biztonságod óriás tölgy,
lélekdalod spirál-galaxis,
vonzásod végtelen völgy.
Hiányod sivatagi messzeség
jelenléted megnyugvó tenger,
Nap körül keringő földi lét:
s én homályodba vesző ember.
Hívó szavad világítótorony,
tekinteted Esthajnal Vénusza,
meséid szava kékséges orom,
hallgatásod életem rébusza.
Szívemben valóság a léted:
sejlik a vágy – végtelen havasok,
ha távol vinne tőlem az élet,
lelkemben veled maradok.
– és csendesen meghalok –
2009. július 30 – augusztus 23.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.23. @ 19:51 :: Nagy Edina Holdsugár
