Markovics Radmila : Gyöngyszemek 2

Nyomtatás

4

A kislányom két és fél éves lehetett, amikor elmentünk Bácstopolyára az anyámnak csizmát vásárolni. Kora téli reggelen indultunk autóbusszal. Én magam is összébb húztam a kabátom, meg egy cseppet sem volt melegem, de nézelődhetnékem sem, az anyám meg sál nélkül, kigombolt télikabátban, fejfedő és kesztyű nélkül, vidáman ballagott mellettünk. Ránéztem a kislányra, aki szintén fázósan bújt hozzám.

— Fázol, kislányom?

— Igen.

— Mid fázik, gyerekem?

— A harisnyanadrágom — mondta sírós hangon.

Felhúztam a ruhácskáját, hát volt mit látnom, elfelejtettem a bugyiját ráadni.

Azonnyomban bementünk egy üzletbe, vettem a gyerekemnek bugyit, meg egy nadrágocskát is. Ráhúztam ott rögtön és mentünk cipőt keresni.

— Fázol még, Gócikám?

— Ott bent nem — mutatott az üzletre —, de itt kint igen.

— De hiszen még nadrág is van rajtad.

— Most a nadrágom fázik — volt a felelet.

………………………

5

A kisfiam még fiatalabb volt, amikor mentünk hazafelé. Egyszer csak úgy, minden bevezetés nélkül odafordult hozzám, és elkezdte mondani:

— Tudod anyu, ha majd nagy leszek, akkor elveszlek feleségül. Én téged nagyon szeretlek, és nem hagylak el úgy, mint a tata. Mindig veled leszek.

„Na nesze neked, most magyarázd meg ennek a kis embernek, hogy ez lehetetlen.”

— Figyelj csak rám, Lórikám. Mire te megnősz, anyu idős lesz. Majd egy szép lányt megszeretsz, és az lesz a feleséged. Az anyukákat nem lehet a gyerekeknek feleségül venni.

— Miért nem lehet?

— Szeretnél te is gyereket?

— Minek? Én vagyok a gyereked.

— Ezért nem lehetsz a férjem.

— Ki nem engedi?

— Az úgy van, hogy a gyerek megnő, legény lesz, elvesz egy lányt, gyerekeik lesznek, én meg nagymama leszek.

Feltételeztem, hogy egy szót sem értett meg a gyerek nagyszintű magyarázatomból.

— Ha már nagymamának kell lenned, csak ne legyen nagy a hasad — zárta le a magas röptű beszélgetésünket.

………………………

6

— Anyu, mi vagy te, lány, vagy asszony? — kérdezte Lóri.

— Asszony vagyok.

—  Az hogy lehet? Viktus néni, Manci néni, Bözsi néni, meg a többi asszony is mind olyan nagy hasú, neked meg nincsen.

— Nem attól függ, hogy ki a lány és ki az asszony. Tudod kicsim, akiknek van gyerekük, azok asszonyok, akiknek nincs, azok a lányok.

Hát én aztán „tudományosan” megmagyaráztam a fiamnak a különbséget a feltett kérdésre.

………………………

7

Gócikám születésnapjára játéktelefont kapott. Állandóan telefonált, csak tenefolnak nevezte. Nemes házaspárral baráti kapcsolatban voltunk, és Jancsinak tetszett a tenefol kifejezés.

Játékra szólította fel a kislányt, ő az igazin hívta a gyereket.

— Mit tartasz a kezedben, Gócikám?

— Tenefolt.

Jancsi jóízűen heherészett ezen. Beszélgettek, és Jancsi letette a telefont. Gócika is.

— Mit tettél le, Gócikám?

— Amit te — volt a válasz.

— Így kell nekem, most megkaptam! — mondta csalódottan Jancsi.