dudás sándor : Költ? az ?szben

 

 

Csak egy kicsit

szétnézni jöttem ide a kapuhoz.

Balról a kanyarnál elt?n?

utcát befogni szemmel:

jár-e valaki erre, ülnek-e kinn

a lócákon fejkend?s pletykafészkek?

 

Nem kíváncsiság hozott,

a délutáni langyos fénynek

megfelel?,

méla hangulat.

 

Semmi ilyesmi, látszólag kihalt most

a környék. A házak némán sunyítanak,

akárcsak lakóik.

 

Jobbról utolsó házak, faluvége.

Az út hirtelen kanyarodik

a focipálya felé, ahol annyi bosszúság

éri manapság a hazai

csapatnak szurkolókat.

 

Arra bukik le a Nap,

mintha fel akarná gyújtani

a lombjukat vetk?z? erd? fáit.

Nyár óta nem jártam arra.

A fák h?vösében, vastag

avar alatt már alig látszanak

a hantok: megannyi katonasír.

Ha arra járok,

annyi év után még eszembe juttatják

a háborút, a harcokat,

pedig nem is éltem akkor.

 

Tekintetem visszatér,

el?ttem,

a fagyalbokor zöldje közt

piros bogyók,

mint a földdé lett

madarak szeme.

 

Miféle érzékenység ez?

Annyit tudok, ha más nézi,

a látványra ügyet se vet.

Ez a plusz-érzés,

egyenesen a költ?lét

következménye?

 

Vagy éppen hogy az így

életre kelt gondolattól

él a költészet?

 

Mit kezdjek vele?

Mit a szinte fizikai kényszerrel:

papírt, tollat kézbe!

 

Lépkedek választalanul

a sz?k átjárón

szomorúság és vidámság között.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.