Böröczki Mihály - Mityka : Ujjszonáta

2010.02.22. Böröczki Mihály - Mityka Vers 13
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Ahogy mutató, s hüvelykujjad
az enyéimmel összeér,
finom selymükkel összebújnak,
begyükbe föltolul a vér.

Szétszabadultunk. Visszaszöktem.
A négy ujj titka izgatott,
és hallottam az árva csöndben
két dobbanásnyi dallamot.

A mester intett. Mosolyogtál.
És zúgott, zengett a zene –
semmit se szóltam, te sem szóltál,
csak szálltunk fölfelé vele.

Legutóbbi módosítás: 2010.02.22. @ 09:11 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.