Kapus Attila : Bohémélet

Az els? szürrealista próbálkozásom ez a vers, 2008 ?szén írtam.

 

                                                   Kivetett magából a Gép gyomra.

                                                   Mint összetört fogaskerekét,

                                                   Csak csodálom az Ã?°r peremét,

                                                   Fényes felh?k tarajoznak sorba.

 

                                                   Szabadságom magas éghez emelt,

                                                   Lábamon egy elszakadt kötél,

                                                   Jelzi, hogy minden percem kövér,

                                                   Mit eltölthetek a világ felett.

 

                                                   Mert látom a vért a vizek partján,

                                                   Illanó kéjt, örömöt és n?t,

                                                   A boros üvegek zöld smaragdján,

 

                                                   A gyötr?d?, sovány erd?t,

                                                   Mind éneklem, majd t?nt reményekb?l

                                                   Szövök magamnak Ejt?erny?t.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.01. @ 16:20 :: Kapus Attila
Szerző Kapus Attila 30 Írás
"- De aki többé válik, mint az ember, aki teljesen odaadja magát egy eszmének, azt nem állítják meg, mert ő már nem is ember. - Hanem? - Legenda." (Batman Kezdődik; részlet Sir Christopher Nolan forgatókönyve alapján)