Böröczki Mihály - Mityka : Pokoljárás

I.

Mintha magasan, mintha mélyen

ringatóznék a semmiségben,

egy idegszálra kifeszítve,

egy istentelent istenítve,

 

bambán, betegen, üres aggyal

viaskodom a pillanattal,

alattam semmi, fölül semmi,

de elszántságom végtelennyi,

 

nincsen közel se, nincsen távol,

kitántorognék a világból,

de gúzsba kötnek, láncra vernek

a fogcsikorgató szerelmek,

 

s kiszipolyozva, hétrét görnyedt

testtel tiltom, hogy összetörjek,

mint, aki lázadná is sorsát,

s igényli is, hogy ostorozzák.

 

Csúcsok, magasok, tengermélyek,

rongy mocskolódás – bűn, tömérdek,

szakadt viszonyok, kötelékek

– de élek, élek, élek, élek.

 

S kis mocskaimat összefogva

lódulok egyre rosszabb rosszra,

s hogy vergődésem meg ne lássák,

magamra én kötöm a pányvát.

 

II.

November vége. Hó lapult a

fagy-keményített gödrös múltra,

fejemen sapka, nyakam sálat

melenget. Fázom. Ritkán járnak

egyedül erre. Lámpák fénye

remeg az úttest csont-jegére,

havat csikordul minden léptem,

bent is hideg van, mégsem érzem

saját viharom, hófúvásom

– csak fázom, fázom, fázom, fázom.

 

III.

Nézem a tükröt borotválkozás közbe n.

A villanymotor megkönnyebbülten forog.

Zúgás.

Sercegés.

Gépzene.

S én rezzenéstelen nézek farkasszemet egy

idegennel.

 

Nincs közölnivalóm.

 

IV.

Lehet, hogy egyszer megtalálom

egy széjjelpattant idegszálon,

amit kerestem, ami volt tán,

mi farkasordítón sikolt rám,

lehet, hogy rálelek – de akkor

se mástól sem, se önmagamtól

nem kérem számon, mért így éltem,

hisz többre futja, mint reméltem:

kihantolt gödrök, körben árok

– és várok, várok, várok, várok.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1006 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.