lopott anyagokból
alig becsületesen
alig becsületesen
Én nem tudom, mi ez,
és nem is jó. Bennem
hiába élsz, akár
a vérem – volt piros;
számban már csomósan,
megalvadt vérdarab.
Éji vadak gy?lnek
körém, belém; arról
dalolnak, meghalok.
Fülembe forró ólmot öntsetek!
Hisz bels? éjszakám már elvadult,
s plakátmagányban ázó reggelen
leszáll, a semmi ágán ül szívem.
Csak ennyit érek én?
Versemben mint a szó?
Lassú percek mennek,
ezredévek jönnek,
s meg nem fogod kezem.
Úgy kéne sírni, húz az álom is.
Kusza köröttem életem, a sors,
de legyen bárhogy is, Szürkeszem?.
Azon a szelíd éjen akkoron
magamból mir?l nem tudtam elébb,
otthagytam Nálad az asztalodon.
