UWX-371, szgk
Bámult kifelé a szélvéd?n. Furcsának érezte az orrát, kicsit csípett. Az ezrest visszahajtogatta, betette a pénztárcájába. A bankkártyát is. A cédétok tiszta volt már, de beletörölte a nadrágjába. Gyorsan mentek, pedig lakott terület. Mikor Krisztián észrevette a táblát belefékezett. Satu. Nehezen tudta a buszt kikerülni, de nem csúszott neki. Hirtelen jött rá. El?ször úgy érezte, mintha valami szorítaná a mellkasát. Nem tudta eldönteni, hogy fizikailag érzi, szervvel a testében, vagy csak egy nyilallásszer? dolog, ami olyankor hasít az emberbe, mikor rossz hírt kap, vagy valami kellemetlenség éri hirtelen. Hamar jött, hamar ment. Aztán újra jött és tovább maradt.
Intett Krisztiánnak, álljon le, ki kell szállnia. Mikor kitépte az ajtót, a kocsi még ment. Kiszállt, megtántorodott. Nem kapott leveg?t. Letépte magáról a piros pólót, a kezében maradt nagyüveg ásványvizet gondolkodás nélkül a fejére öntötte. Jóles?en h?tötte, de nem tartott soká, úgy érezte elevenen elég, látta, hogy felhólyagzik a b?re, sok-sok fehér hólyagocska n? ki a kezén, majd mindenütt a testén. Nagyot akart szippantani a leveg?b?l, de tudta, hogy a beáramló leveg? is forró lesz, ami a tüdejét is elevenen f?zi meg. Nem tartott attól, hogy meghal. Tudta. Egy pillanat volt, mikor minden oly tiszta lett körülötte. Csend, nyugalom. Mindent értett. Minden kérdésre tudta a választ. Minden összefüggést tisztán látott. Pörgött az agya, sokmillió képet látott egyszerre, mindegyiket értelmezni tudta, mindegyiket külön-külön, de mégis ugyanabban a pillanatban. Tudta, hogy ez más. Ez nem rossz dolog. A hólyagok sem voltak már sehol, csak a logika és a nagy csend, amely sokkal jobban muzsikált, mint eddig bármi, amit hallott. Halvány fény jelent meg. Er?södött. Villogott. Vibrált. Ekkor már hallotta a hangot is. Mennydörgés. A fénnyel együtt szakaszosan és egyre er?söd?en. Hang és fény. Hang-fény. Egyre er?sebben. Nemsokára magában érzi majd, hisz egyre csak jön, közeledik, er?södik. Kitárta a karjait maga elé, hogy átjárja a fény, és átjárja a hang.
BPI-195, Ikarus
– Suli milyen volt?
– Elment. Bár csak magyarra mentem be.
– Lógtál?
– Ja. Csak mászkáltunk a lányokkal.
– Mit csináltatok?
– Csak nyomultunk.
– Pasiztatok?
– ÁÁÁÁ.
– Hanem?
– Csak voltunk, söröztünk, biliárdoztunk. Ilyesmi.
– Mennyi id?s vagy?
– 17.
– Van barátod.
– Most nincsen. Múlt héten dobtam.
– Mert?
– Gyerekes volt. Az id?sebb pasik jönnek be.
– Id?sebbek?
– Olyan, mint te.
– Én id?s vagyok?
– Férfi. Nem fiú. Neked van feleséged?
– Nincs.
– Akkor elváltál? Ott a gy?r?d.
– El.
– Akkor mér’ hordod?
– Csak úgy.
– Van barátn?d?
– Az sincs.
– Egy ilyen helyes pasinak nincs senkije? Higgyem is el?
– Elhiheted, nincs.
– Gyerek van?
– ?
– Az elvált feleségedt?l.
– Ja! Nincs.
– Meddig kell menned?
– Igalban fordulok.
– Veled mehetek?
– Ha ráérsz…
– Leteszem ide a táskám az ülésed mögé.
– Oké.
– Mennyi id?d lesz Igalban?
– Negyvenkor jövök vissza.
– Az jó sok…
– Vigyázz! … a jó kurva anyádat! Nem ütötted meg magad?
– Csak a térdem kicsit.
– Na most nézd meg mekkora barom. Majdnem belénk jött. Nem fáj?
– Kicsit.
– Nem lett bibis?
– Te kiszállt a csávó a kocsiból…
– Mert ha… menj le az útról te barom… húzzál le az útróól a kurv…
Lábcédula
S. Péter, 24 éves, metamfetamin pozitív (azonosítva ruházat alapján)
Legutóbbi módosítás: 2010.02.20. @ 11:48 :: Szegi L. András
