Kiválasztott idők, átváltozók
szakítjátok mi egybeforrt
jövendőt lesőn kérdezek
akár a földjét sirató gödör
kiáltok égbe feltörőn
hallgatok magamra: – csendesen!
A frissen kaszált fűben
álmatlan heverészgetek
helyet simítok mellettem,
szorítom szegletét a rétnek
a riadtan rám nyíló kívánság
egyszer még elém vezessen…
Mintha velem úszna fűnek tengere
lógatva esőáztatta lábait, várlak
hiába zaklatott hangyasereg, mely
nem leli nyugtát, míg benne fekszem..
Legutóbbi módosítás: 2010.02.20. @ 07:46 :: Kovács György