Lassan éjfélre jár,
ébrednek az álmok,
álmodnak az
utca fázós koldusai.
halványulnak a fények,
indulnak a remények
átgondolni:
visszatérjenek-e még?
csak egy ázott kutya
kullog gazdátlan a téren,
nem érti: mért ?zik
minden kapualjból tovább,
pedig csak éhes és fáradt,
nem bántott senkit.
lassan tovalépdel, mert
megtanulta már,
hogy jobb ha nem ugat!
bezzeg a sarkon, a kuka
mélyén a sok patkány
vígan mulat, – hiába
tél, mínuszok, – ?k
vidáman játsszák az urat
a szemét között!
…
Lassan éjfélre jár,
alszik a nyomor, és
álmodik színes álmot.
boldog koldus ajkáról
nyál csordul, – odafagy.
még tél van,
fene február!
