dudás sándor : közben ÚTközben

 

       55.

 

 

A közelmúltban itt a Héttoronyban egyik tagunk a nevéről írt eszmefuttatást.

Mivel tetszett az írása, priviben elküldtem neki a magam szösszenetét. És most egy kicsit pofozva a stíluson, közrebocsátom.

Nem tudom, máshol van-e ilyen szokás?

Amikor ide kerültem ebbe a faluba, azt tapasztaltam, hogy jóformán senkit nem neveznek saját tisztességes nevén!

Akartam egyszer jó házi pálinkát kóstolni, kérdeztem: hol kaphatnék ilyet? Javasolták, menjek el Ződöcsihez, annak van, ezt Tetű meg Fasírt is állítják…

– És hol lakik ez a Ződöcsi?

– Hát elmész az utca végére, ott befordulsz Mocskosmariéknál, és ott mindjárt az utca elején, az a nagy sárga ház, Brekiék mellett, no, az az Ződöcsié!

Pörgött az agyam, mint a motolla, de rászántam magam, észben tartva a helyet, elmentem.

Mit mondjak? Nem volt rossz a kóstoló…

Miután visszajöttem, jól kinevették magukat tanácsadóim, s elmagyarázták: Ződöcsit azért hívják Ződöcsinek, mert egyszer festette a kerítését, és több festéket kent a ruhájára, mint a kerítésre… Rajta maradt! Fasírt pedig nagyon rossz, verekedős gyerek volt, megállapították róla: nem jó semmire, csak fasírtnak… És így tovább…

 

Aztán, jókedvű mosolygások között a többi gúnynév magyarázataira is sor került…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:13 :: Adminguru
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.