Böröczki Mihály - Mityka : Bilickézés

Úgy ujjnyi vastag, hossza jó arasznyi,

a bugyli tudta hegyesre faragni,

egy ívelt lyuk a földben, meg a szál bot,

és kedvünk még a földből is kilátszott,

a bilicke a lyukra ült keresztbe,

majd ráfeküdt a szál botra a teste,

megpendítettük siheder erővel,

míg összesurrogott a levegővel,

kis győzedelmes talpnyomok a porba,

és lesni, hogy elkapja-visszadobja,

majd bottal csaptunk a bilicke élre,

s ráütöttünk , hogy szálljon föl az égbe,

majd számoltuk, hogy mit ér a találat,

hogy elérjük, vagy elhagyjuk a százat,

nem voltunk híján semmi leleménynek,

a megörökölt ösztönök beértek,

és lőttük, dobtuk – jó volt semmi lenni,

a sötét se tudott megesteledni,

és kéznek-lábnak ütközött a játék,

ma olyan, mint egy mennybéli ajándék,

de fergeteges örömét nem értem,

mert ott maradt az izgalom hevében.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.