Mátyáskor ültettet tojás szülötte
gágog.
Szór átkot, ültet sanda kételyt
lányt-félt? fülekbe.
Itt ráncok, ott sima b?r.
Ott félszek, itt remények,
Felvetted már fehér ruhádat?
Te annyit. Én, ki tudja, mennyit élek?
Porontynak jut-e
naponta étek,
vagy néhány jótékony lélek
kalapba pottyantott
rég kivont forintja lesz a jussa,
válthatja koppra, hopp helyett?
Hang beszólt, terasz alatti csöndbe’.
Asztal körül, kis körökbe’ gurgulázott
a glinggalang.
Érc, tömör. Harang.
Mozdul a nyelv, benne nyelvel.
Id?nként nem tudom, mit kezdenék az életemmel,
ha újra raknák
a hegymenetbe rám szabott hátizsákot.
Ahogy a libát, jégtör? Mátyás napján
piros kereszttel bejelzett, viszálykodóját hallom,
– persze, gágog –
kor és érzelem-függetlenül,
lehet,
feláldoznám Izsákot.
-csataloo-
BGJ.2010.02.24.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.24. @ 19:00 :: Balog Gábor -csataloo
