Mesélted, mikor lábaidnál ültem:
hajnal köde nap ölében,
mint lányod el?tted kucorgott.
Göndör fürtök kezed alatt,
elvesztett anya ujjait pótolta.
Most engem fésülj meg!
Add rám széttéphetetlen szeretetruhád!
Én majd szerelemb?l szétszakíthatatlan
nyakláncot csókolok rád.
Hazamentél.
Nézem törülköz?d…
Megvár míg visszajössz.
Ha majd nagyon hiányzol,
beletörlöm arcom.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Inaktív