Böröczki Mihály - Mityka : Cipőfűző

A sok-sok lyuk, meg az a vékony spárga,

így-úgy befűzni, mikor-hol mi járta,

vagy párhuzamosan, vagy szép keresztbe

az átló hosszabb száraira vetve,

a fastokedli kopott nyergén ültem,

hogy szétszórjam a szép szót ingerülten,

s úgy izzott-kínzott tetemre hívásom,

hogy azt a dacot még ma is csodálom,

ám elképesztő boldogságot nyújtott,

mikor magamtól formáltam a hurkot,

még elfeledtem első örömömben,

hogy cserben hagyott ujjam ösztönözzem,

úgy babrálgattam a cipőfűzővel,

mint dadogós karom az első nővel,

kezem vezették nap-nap újra-újra,

míg minden csűgöm-ízem megtanulta,

hogy két hurok, egy kanyarintás közbe,

hogy alul egy, egy másik meg fölötte,

kis rántás, ami rögtön széjjelbomlott,

de száz kudarcból sem csináltam gondot,

elháborúztam a cipőfűzővel,

a karom bírta, elláttam idővel,

s ez Isten átka úgy behódolt mára,

hogy tapintásra köt bogot magára.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Böröczki Mihály - Mityka

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.