Megomlott, megromlott id?ben
ugyan, miféle életet éljek?
Romoljak meg végleg?
Romoljak, omoljak
szerteszéjjel?
Hol a múlt?
Egy öreg – akár magam, ha lennék –
a kis kápolna el?tt (mir?l már írtam rég),
aki fémdobozok gy?jtéséb?l él,
hajnalrészegen motyogja:
„Van jöv?je, van: de nincs múltja…”
Els?ben magamra veszem motyogását,
aztán rádöbbenek: fordítva van.
Nekem múltam van csak:
a jövend? oly bizonytalan.
Guhanlat*
Nincs itt komor kés, és
guhanlat se, Mama!
Csitt! itt kémbeszállt a
dogból lantiság.
Csitt, ki szemét és gamma
(mint egy c-dúr kisgyerek),
kinek vedelték a tájékát.
Csitt! itt mórszokás a
guhanlat, Mama már.
(Janó Katszolan dogból lantiság.)
Csitt! Ki rám tesz ma gamma magányt.
Ugye, mindenütt rend van már?
Újra mély e vel?, csak néz reád.
Gyere, gyere, gyere! adj rám h? gitárt,
gyorsan gaz! Vitálj!
Látod? Párok össze-
vissza ropnak már!
Gyere, gyere, gyere! adj rám új ruhát!
Kell egy gazfi -dal,
amit?l a napom hamarosan
zabba száll…
(*Nagyalaki Honfi Gyics? Tschikungarában írt versét magam fordítottam le.)
Legutóbbi módosítás: 2009.09.11. @ 10:33 :: Kavyamitra Maróti György