…Nem az izgalom a fontos itt, hanem a szereplők pszichológiája. Időnként álljatok meg olvasás közben, s gondolkozzatok, ti mit tennétek a szereplők helyett azon információk tudatában, amellyel a szereplők rendelkeznek. Kemény játszmák sorozata, érdekes játszmaelemzésekre ad lehetőséget nem egy jelenet.
A szerző
Többen is álltak stoppolni Fogaras Szeben felé vezető kijáratánál. Egy negyven körüli nő volt az első, intett, s egy nyitott piros Mercedes Cabriolet megállt vagy tíz méterrel odább. A nő futva próbálta elérni, mert látta, hogy a másik irányból egy fiatal szőke férfi közeledik.
„Miért is álltam meg?” – tette fel magának a kérdést a sofőr. “Mindig megállok a stopposoknak, de most? ” Már-már elindult, aztán a tükörben meglátta, hogy a nő egy nehéz csomagot cipelve szalad. „Eh, ne űzzek belőle csúfot. Biztos Szebenig akar menni, s ha megmondom, hogy a Transzfogarasi úton letérek, úgy dönt majd, hogy megvár egy másikat.”
A n? és a férfi egyszerre értek oda.
– Én intettem le, ne legyen pofátlan! – szólt rá a nő már távolról a férfira. Egy pillanatig farkasszemet néztek. A férfi mintha megszeppent volna, visszahúzódott.
– Elvinne Szebenig? – fordult hirtelen a nő a Cabriolet sof?rjéhez, amikor látta, hogy a sebváltóhoz nyúl, készen, hogy faképnél hagyja őket.
– Sajnálom, a Transzfogarasin megyek.
A nő csalódottan tette le a csomagját.
– Én csak az ucsai letérőig mennék – szólt a sofőrhöz a férfi, de már nyitotta is az autó ajtaját. A sofőr nem szólt semmit. Üresen meredt maga elé. A szőke férfi még diadalmas mosolyt lövellt a nő felé, s beült. A Mercedes több száz lóerős motra felbődült.
A nő megrázkódott. Nem tudta megmagyarázni magának, de a hideg is kirázta a szőke férfi tekintetétő?l. „Na, egy ilyen alakkal se szeretnék találkozni egy sötét sikátorban sötétedés után!” – jegyezte meg csak úgy magának, aztán megint a Fogaras felől érkező autókat kezdte figyelni.
– Jó kis autó – jegyezte meg az utas elismerően. – Mennyibe kerül egy ilyen?
A sofőr nem méltatta a válaszra. „Micsoda kuka egy alak!” – gondolta az utas, majd végigmérte a sofőrt. Lehetett vagy 23-25 éves, kisportolt, magas, szőke. Tekintete merev volt, a vonásai feszültek. A szemén látszott, hogy nemrég sírhatott. Csak az utat figyelte, rá se pillantott utasára, majd a rádióból szóló zenére kezdett koncentrálni. A zene egy adott pillanatban megszakadt.
– 16 óra. Itt a Brassó Rádió a 89,89 MZ-es URH-on. Helyi híreket közvetítünk. Aristotel Cáncescu megyei tanácsos kritizálta az új prefektus határozatát, mely szerint…
– Elhagyta? – próbált megint szocializálódni az utas.
Látván, hogy most se kapott választ, elhallgatott. „Olyan fixen néz maga elé, mintha nem is lenne normális” – mérte még egyszer végig.
Ahogy elhagyták Fogarast, a sofőr rálépett a gázra. A sebességóra mutatója szinte egyből ugrott 150-re. Sorba kerülték el az előttük járó kocsikat. A sofőr merészen előzött, mintha nem is törődött volna a szembe jövőkkel, de minden alkalommal „becsúszott” idejében a megelőzött kocsi elé. Ám kanyarban sohase előzött, és lakott területre érve mindig lelassított. „Tud vezetni, az biztos” – állapította meg elismerően az utas.
– A rendőrség ismételten kér mindenkit, hogy ne vegyenek fel stopposokat. Megtalálták az autóstoppos sorozatgyilkos hatodik áldozatát. A 35 éves férfira, akárcsak a többi áldozatra egy erdei úton találtak rá. Az autója, akárcsak a többi áldozaté, eltűnt, de valaki megtalálta az áldozat mobiltelefonját. A telefonon található egyik képen, mely az autó belsejében készült, feltételezik, hogy a gyilkos található. Ismertetőjegyei: Szőke, 25-28 év körüli, s bal arcán kereszt alakú forradás található, s a fénykép készítésekor sárga színű trikót viselt. A helyi televízió a képet közvetíteni fogja. A rendőrség mindenkit arra kér, hogy ha láttak olyan személyt, akire az előbbi leírás illik, azonnal telefonáljanak!
Az utas későn takarta el a bal arcát. Az előzés közben a jobb tükörbe pillantó sofőr meglátta a sebhelyet. Végigmérte utasát. Az látván, hogy felismerték, előkapta a pisztolyát, s ráirányította. Épp közeledtek az ucsai letérőhöz.
– Nem áll meg itt, hanem balra fordul, Ucsa irányába! – szólt rá a sofőrre.
Meglepetésére a sofőr rálépett a gázpedálra.
– Nem hallotta! Lassítson, s forduljon Ucsa felé!
– Rajta, lőjön – válaszolta fakó hangon a sofőr, rá se pillantva utasára.
Az utas a kilométerórára pillantott. 150-el robogtak el az ucsai letérő felé. A sofőrnek láthatóan nem volt szándéka lassítani. A körforgalom előtt rendőrkocsi!
– Nehogy meg merjen állni, mert azonnal lelövöm! De lassítson, s térjen le Ucsa felé, nem hallotta? – hadarta az utas, majd a kilométerórára pillantott. 125-el robogtak át a rend?rkocsi el?tt a körforgalmon, amelyik előtt ki volt téve az 50-es sebességkorlát. „Radaroznak!” – vette észre az utas.
– Miért nem lőtt? – kérdezte nyugodt hangon a sofőr.
Az utas rápillantott a sebességmérőre. 150… 190… 210…
– Hova visz?
– Ahova indultam – válaszolta a sofőr, anélkül, hogy utasára pillantott volna. – A Transzfogarasira.
– Lassítson, mert lelövöm!
– Csak tessék… Legyünk túl rajta.
Alsóárpás el?tt újabb rend?rautó állt az út szélén. A rend?r kiállt az útra, s intett, álljanak meg.
– Nehogy megálljon! – kiáltott rá az utas. Kikerülték. Alsóárpáson veszettül dudálva vonultak át. Amint kiértek a faluból, a sof?r elengedte a dudát. A távolból a rend?rautó szirénája hallatszott, de egyre halkulóban.
– Sporthírek. 11 év után újra brassói nyertese van a brassó-pojánai rallynak a 25 éves Szilágyi Tihamér személyében. Sajnos a gy?ztes nem ünnepelhet maradéktalanul. Az utolsó hármas kanyarban Marinescu George, az ötszörös országos rally-bajnok, Szilágyi Tihamérrel oldalról ütközve kisodródott az útról, az autója kigyulladt, s meghalt.
Az utas a fedélzeti számítógépre pillantott.
– De hát ennyi benzinnel még Vidraruig se jut el. Nemsokára kifogy az üzemanyag a kocsiból. S akkor szitává lövöm!
– Odáig se jutunk el – vette be sof?r csikorgó kerekekkel a kanyart a sof?r CârtiÃ?Ÿoara és a transzfogarasi út irányába.
– Hát meddig? – kérdezte az utas.
– A Bâlea-vizesés után az els? szakadékig.
– S ott megáll, s akkor lelövöm, ha azonnal nem áll meg!
– Nem állok meg. Behajtok a szakadékba…
– Há-há-há. Gyáva nyúl játszmát akar velem játszani? Nem ugrok be! Akkor ön is meg fog halni!
– A gy?ztes Szilágyi Tihamér és a volt országos bajnok a legjobb barátok voltak. Amikor a brassói versenyz? megtudta, hogy a barátja meghalt, nem jelent meg a díjkiosztáson, hanem beült a kocsijába, s ámokfutóként hajtott el. Az edz?je azt nyilatkozta, hogy fél, nehogy kárt tegyen önmagában.
Az utas elhallgatott. Egy ideig nézte a sof?rt, sanda gyanúja támadt. Ahogyan vezet… Hirtelen kinyitotta a térképtartót. Meg is találta benne a sof?r irattárcáját. Els?ként a sof?rkönyv akadt a kezébe. Galuska akadt a torkában, amikor elolvasta a nevet. Szilágyi Tihamér… Remegni kezdett a kezében a pisztoly. Hangját a halálfélelem tette élessé.
– Álljon meg! Álljon meg! Álljon meg, nem hallja! Maga ?rült!!
Hangját az eszeveszett dudálás se tudta elnyomni. Épp CârtiÃ?Ÿoarán haladtak át 110km/h-s sebességgel.
– Valóban az vagyok – hagyta rá a sof?r. – Akinek nem veszi el az eszét a fájdalom, az nem akar öngyilkos lenni.
– Háromig számolok, és… És lövök, ha… Ha nem áll meg azonnaaal!
– Csak tessék. Mindketten hamarabb túl leszünk rajta – mondta fakó hangon a sof?r.
Az utas egy ideig nézte a hasznavehetetlen fegyverét. Leengedte. Majd hirtelen ötlett?l vezérelve a kézifékhez kapott, és felhúzta a kart. A sof?r acélos keze azonnal lenyomta a helyére. Olyan er?vel szorította meg az utas öklét, hogy az a fájdalomtól eltorzultan kapta el a kezét. Az autó kibillent egyensúlyából. A sof?r fél kézzel is helyrehozta.
Visítottak a gumik a kanyarokban. Ám hiába remélte az utas, hogy a sof?r valamelyik hajt?kanyarban le fog lassítani. Még a legélesebb kanyarokban se ment a sebességóra 90-100 km/h alá. Nagyokat pördült az autó, de azonnal visszabillentek a menetirányba.
– Könyörgöööm, álljooon meeeg!
A sof?r egy ideig válaszra se méltatta. Az utas torkaszakadtából üvöltött. Egy id? után kifulladt. Lihegett.
– Miért nem megy neki teljes sebességgel egy szembe jöv?nek, ha már meg akar halni?
– Nem akarom egy ártatlan ember életét is kioltani. Egy elég volt. De így…
– Könyörgöööm, álljooon meeeg! Engedjen el… Segítség, embereeeeek! Meg akar ölniii! – kiabálta a Bâlea– vízesésnél. A duda elnyomta a hangját. Az emberek rémülten ugrottak félre az ámokfutó kocsi el?l.
– Legalább most átéli az áldozatainak az érzéseit… Ugye, erre volt szüksége? Hogy lássa, amint félnek önt?l, ahogy az életükért könyörögnek? Hogy érezze, hogy hatalma van fölöttük? S hiába van pisztoly a kezében. Most átérezheti a félelmet. Ne izguljon, már csak egy fél kilométer, s túl leszünk rajta. Ott van el?ttünk a szakadék, ahol nincs korlát… Már látszik a távolban.
Az utas hirtelen kioldotta a biztonsági övét. Ráfogta a pisztolyt a sof?rre, pillanatig habozott…
(Folytatás következik)
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 19:41 :: Vandra Attila
