“Ti fiatalok csak csináljátok tovább”
(Apáthy István)
A XX. század nagyformátumú tanúja távozott körünkb?l: PROF. DR. SALLÓ ERVIN (1929 – 2009). A temesvári tudományosság, az erdélyi szellemi elit Hungarikuma voltál és maradsz emlékeinkben drága Professzor Úr!
A középkor alkimistáinak és a modern vegytannak általad viselt virtuális köpenyegéb?l a mai sikeres európai értelmiségiek egész hada került ki. ?k fényesen hirdetik, hogy tudásuk alapjait, erkölcsi csiráit t?led kapták.
Volt tanítványaid ma sem tudják, hogyan csináltad?!
Az volt a módszered, hogy nem volt módszered!
Hol túrabakanccsal a lábaidon, az elmaradhatatlan kulaccsal öveden, hátizsákkal és a szöges mászóbotoddal jártad a Temes partját, ahol minden füvet, virágot, n?vényt ismerve lelkesen meséltél, ha kellett napokon át, hol gyógynövényt, gombát szedtél-szárítottál, és mindenr?l tudtad mi micsoda,
és felmérhetetlen tudásodat megosztottad mindenkivel az égvilágán.
Máskor atom modelleket készítettél, hogy a diákok megértsék az élet alapporcikáinak titkait, hol több ezer éves csigazárványokat varázsoltál el? zsebedb?l, és rajtuk keresztül ismertetted az ?svilág korszakait a teremtést?l napjainkig.
Akik jól ismertünk, tudtuk, hogy mindez kett?s elhivatottságodból ered.
Vegyészi indíttatásból a szakma legfels?bb régióiba vitt szorgalmad, kitartásod és égt?l áldott tehetséged. Nincs olyan európai szakfolyóirat vagy könyv, ahol a szakbarbárok ne bukkannánk nevedre a bibliográfia rovatban.
Emellett er?s volt benned a tudáshalmozó képesség. Dr. K?nig Frigyessel tandemben, talán ti ketten voltatok Temesvár utolsó uomo universale-jai, akik a természettudományok bármelyik ágából mindent tudtatok, a kisujjatokban volt a jelenségek bölcs és logikus magyarázata.
Te soha nem unatkoztál! Ha volt egy szabad perced – mondjuk a fogorvosi váróban – kismillió zsebed egyikéb?l el?került egy könyv – ceruza és máris jegyzeteltél, találtál valamit a tudás végtelen rónáján. Mindezek az információ – pollenek megmaradtak zseniális memóriájú agytekervényeid k?tábláin.
A tudományos ismeretterjesztést nem magas katedráról, hanem a bázosi arborétum harmatos füvének piedesztáljáról tudtátok szívvel – lélekkel m?velni. Karizmatikus egyéniséggel megáldva, bölcsek kövével a tarsolyotokban, akadémiai székfoglalót celebráltatok kócsagról, bibicr?l, szitaköt?r?l, hangyáról, csillámról, andezit k?r?l, sáfrányról, páfrányról, tinóruról és gyilkos galócáról.
Szíved csücske volt, az 1970-es évek második felében általad szervezet és vezetett Kisenciklopédia, majd a kés?bbi Ormós Zsigmond Közm?vel?dési Társaság. Vezéregyéniségeként a temesvári magyar feln?ttoktatás patinás hagyományainak ápolója és fáklyaviv?je voltál.
Állítom, hogy minden egyes el?adásod a mai Mindentudás Egyeteme sorozat színvonalával vetekedett.
Kedves, barátságos, mindenkir?l csak jót feltételez? személyiséged szinte vonzotta maga köré a barátokat, tisztel?ket, tanítványokat, mit tagadjuk: a temesvári magyarok mindenikét.
Széchenyi István szavaival szólva – és ezt te a tudomány szerény eszközeivel éreztetted – hogy „Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen”.
Komputerozoikumban is a tudomány arról szól, hogy tapasztalatok vannak benne, állítások, vélemények hangzanak el, és észrevételek ütköznek.
Ha mindezek átadása, gyakorlása, kutatása és továbbvitele azon a nyelven történik, amely örök jussunk, akkor a tudós legy?zte a nehéz lehetetlent!
Veretes szép magyar beszédeddel, a szakszavak pontos magyar megfelel?jének figyelmes alkalmazásával, nyomdakész b?vített mondataiddal hihetetlen szolgálatot vállaltál és végeztél. Köszönjük Drága Ervin!
Gombóccal torkomban (spasmus gloticus mondanád) búcsúzok – búcsúzúnk T?led Id?sebb Testvér.
Fájó szívvel, tisztelettel, szeretettel és hálával mindazért az okos jóért, szépért, amit önzetlenül nekünk ajándékoztál az életedb?l.
Prof. Dr. Matekovits György
