Egy régmúlt másvilág
Ki vagy te? aki vártál rám
áhítatos mozdulat békés színeivel
szemérmes, szelíd vágyak dallamával
otthonillatú hajam tövéig körülöleltél.
Ki vagy te? aki magadhoz csábítottad
hűségem, óceáncsobbanássá szívem
dobbanását – mint habzó boldogság
úgy csordult az élet veled.
Ki vagy te? akit Isten küldött utamba
időd tiszta gyolcs ingébe öltözve
hogy kimért örömünk kincseit világgá
kiáltva röppenjen el arcod szögletébe.
Ki vagy te? ott távol egy másik világban
nem értve szavaim súlyát, amely megpattant
érként örvénylik tovább, de simogatásod
hiányát telefoni hangod nem pótolja.
Érzed te is félhang hangfoszlány száll
tovább az éterbe már elhalkul
nem jut el hozzád.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.21. @ 16:24 :: Z. Farkas Erzsébet