Mintha ma lett volna, úgy emlékezem Rád, pedig biz’ nem ma volt, hanem több mint három éve.
Élt még Az, Akinek ma is élnie kellene, hogy vigyázó, meleg szemeivel ügyelje lépéseidet, meg mindenki másét is.
Én meg az egyik balkeze voltam még akkor, és nem afféle „énekl?”, hanem igazi énektanár.
Minden reggel köszöntöttük egymást Lacival, megbeszéltük az este, éjjel érkezett dolgokat, mi kerüljön föl, mi a „kukába”?
Ha pedig ifjú (nagyon ifjú, mondjuk még gyermek) írása érkezett, Ver? Laci mindig rám hagyta: „Gyurikám, Te vagy a tanár, intézzed!”
Nem tudom már Kedves Kis Költ?n?, mi lehetett az els? küldött Versed, de ígért Valamit: ha mást nem, hogy ebb?l a Lyányból lehet még cserebogár, mert azt sosem tudja a tanár-szerkeszt?, hogy mib?l lehet cserebogár is akár.
Igazam van, vagy igazam van?
(Ezt azért párszor hallhattad t?lem, ahogy azt is, hogy próbálj epikát is írni, mert a lírád olykor epikus.
Próbáltál Te szorgosan, de akkor meg az volt a baja a szamártanárnak, hogy az epikád túl lírai.)
Így volt, igaz?
Így volt-e, Zita?
Közben teltek az évek, nekem gyorsan, Neked – f?leg szeptembert?l júniusig – kínos lassúsággal.
Na, és tessék: ma már tizenhét éves vagy!
Hú, micsoda érett kor: igazán, már férjhez kéne menned, nem?
Hahogy férjhez mennél, írj Verset a nászról, és én ígérem, az Újkaptárban ott lesz a helye!
Boldog, szépséges születésnapot Szép, Ifjú Költ?n?, Kiskedvencem!
ama róti
Legutóbbi módosítás: 2009.09.21. @ 18:54 :: Kavyamitra Maróti György
