Rózsa Ibolya : 1988

 

 

Halottak az országutakon,

a friss mezőkön,

a jószagú kertekben

büdös, foszlott húsú halottak

az utcán, a városban, mindenhol.

 

Kergesd el a nyomorult

agyú rémeket

a vacak, egymást-érő házak

körül!

 

Szüljetek szelíd, szép

Gyermekeket

A virágok közé

Fehérbe, pirosba!

 

Kockafejű tündérek –

vénebbek a legidősebb kőnél;

savószemükben tükröződik

a gyöngéd elveszettség

fájdalma,

varázspálcájuk kettétört,

ordítva vonulnak fejünk fölött

és nevetve szórják ránk

átkaikat,

lecsukják szemünket

és mi röhögünk koporsónkban.

Legutóbbi módosítás: 2009.09.21. @ 19:30 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/