Avi Ben Giora. : A Szinájban 4-5.

Nyomtatás

  4.

Az uszoda bejárata előtt két MP–s állt és minden belépőt végigvegzált. Mi sem voltunk kivételek persze.

– Mi a francot játszanak ezek? – jegyeztem meg Ariknak.

– Rend a lelke mindennek, nem? Na meg a kótert is meg kell tölteni néha „renitens zöldfülű bakákkal”. De ne majrézz. Smulik a világ végére is elmegy egy parti biliárdért. Igaz a kezét néha le kéne vágni, mert olyan jó játékos. De ha egyszer–kétszer hagyod nyerni, akkor mindjárt az „embered” lesz. Ez az egész bázis egy nagy kupleráj „kosernosztra”. Mindenkinek megvan a gyenge pontja, csak meg kell találni.

– Utálom az ilyent. Egész baka koromban mindig ezeken kellett dekáznom. Ki nem állhatom, amikor valakinek egyszer nyalni kell, máskor, amikor már tudod a stiklijeit, zsarolni, hogy neked intézzen, vagy nézzen el dolgokat.

– Te naiv vagy. Nem számit, hogy továbbszolgáló, vagy tiszt vagy, a rendszer a régi és ugyanúgy működik. Maffia na. Ismersz két becsületes zsidó kereskedőt a közvetlen környezetedben? Még akiről azt hiszed, az sem az. A hadsereg sem különb, csak ott szigorú rend alapján megy, nem úgy, mint a civil életben, ahol nincs regulázva, csak a bíróságok által, ha rajta kapják. A kapuban azért áll a két manus, hogy megnézzék a fizimiskádat, ellenőrizzék, hogy nem kéne–e valahol ügyeletben lenned.

– Azt honnét tudják, hogy kinek kell, és kinek nem? Csak nincs listájuk?

– De mennyire, hogy van! Különben mifenének kéne egy bázison katonai rendőrség? Az édeskevés, hogy reguláznak mindenkit a kinézéséről. Az a legkevesebb, hogy eleve vegzálják a népet bármivel. Ha nincs mivel, találnak, kreálnak, és ha nem vagy „haver”, ha nem ismered Smulikot, akkor bevarrhatnak, rád vágnak pár százas büntetést is. Ez alól senki sem kivétel. Mondtam már ugye, hogy maffia. A new–yorki hozzánk képest általános iskolás brancs. Nézz oda balra. Látod azt a szemüveges tagot? Az Ben, a személyzeti főnök. A lányok az udvartartása. Ha látná a neje, amint apucit körbezsongják ezek a kis csajok, már réges–rég intézkedett volna, hogy áthelyezzék máshová.

– Miért, ő is katona?

– Egy frászt. Tel Avivban valami kócerájt vezet, de ismer minden nagykutyát, aki valamit is számit. És olyan féltékeny erre a majomra. Egyszer egy függetlenségnapi bulin nyilvánosan lepofozta, mert valami kiscsajjal cicázott és észrevette. Lett is belőle nagy kalamajka. A nagyfejesek jórészének eleve itt van lakása a bázison. Ben–nek szerencséjére az asszony nem bírja az itteni klímát, a bázis életvitelét sem. Azt mondja, kanklub, pár rossz banyával fűszerezve, ő nem akar közéjük tartozni. Na gyere, bemutatlak neki, aztán onnéttól már tied a terep, hogy mit tudsz kicsikarni belőle.

– Hej Ben – köszöntötte Arik. Engedd meg, hogy bemutassam neked ezt a bakát. Ma érkezett, ide küldték, kevát írt alá.

– Tegyétek magatokat kényelembe. Melyik bázison voltál eddig?

– Nincs olyan egység, ahol ne lettem volna. egyszer itt is voltam kurzuson, de csak egy hetet. Akkor Ézer volt a személyzetis.

– Á, te ismerted Ézert? Most mi van vele?

– Ismerni nem ismertem, azt túlzás mondani. Láttam, és hivatalosan beszéltem vele pár szót. Most a központban, a Kirján van.

– Mindenki felfele bukik, nem igaz Arik? Na és mit szeretnél?

– Négyre menni hozzád az irodába, hogy a formaságokat a papírmunkát elintézzük.

– Pont ma, és délután? Nem ér rá az holnap délelőtt?

– Te vagy a főnök, én meg sima beosztott.

– Na és mit is akarsz csinálni tulajdonképpen azon kívül, hogy a hasad süttethesd délután, és minden a fejedben lesz, csak nem a meló? Én a felderítéshez kértem embert, azon belül is a légifelvételek elemzési részlegébe. Csináltál valaha ilyet?

– Egyfolytában. Csak gépi kiértékelést nem, de azt csak a főnökségen csinálják, mert ott, a központi adatfeldolgozásnál van gép.

– Hagyjuk most a hivatalos dumát. Szóval előhívsz, fényképezel, meg minden ezzel kapcsolatos melót?

– Igen.

– Pompás. Holnap reggel nyolcra gyere az irodámba. Addigra odahívom Menit is, aki a főnököd lesz. Érezd magad jól!

5.

Másnap lementem Ben irodájába. Tapasztaltam mennyire igaza volt Ariknak. Az éjszakát nála töltöttem, jókat beszélgettünk. Sok dologra figyelmeztetett, hogy mihez tartsam magamat. Meniről nem sokat tudott mondani.

– Egy különc, senkivel nem szeret bratyizni, külön kompániája van.

Minden simán ment, az irataim rendben voltak, Meni is elég szimpatikusnak tűnt. Miután túl lettünk minden formaságon, elvitt a saját körletükbe és bemutatott mindenkinek.

– Nem vagyunk sokan, azt láthattad. Eléggé összeszokott a csapatunk. Nem nagyon csípnek minket a többiek, ezt meg kell majd szoknod. Olyan „állam az államban” szerepünk van. Jut eszembe, van már szobád?

– Nem sűrűn. Ariknál aludtam és még ott van a cuccom is. Nem hiszem, hogy ma is lesz hely nála, vagy ha igen, csak a betonon, hálózsákban.

– Bennek kellett volna szólni erről is. Na majd holnap. De van egy raktár, már régóta nem használja senki. Üres. Mazgant/léghütő=airkondi/ tudok selejteztetni neked, a srácokkal be is tudjátok szerelni. Ágy miegymás a raktárból. Víz és WC van, sőt áram is. Nézd meg, külön tanyát tudsz felverni magadnak. Itt nagyjából a fele körlet így lakik. Van két ház, ahol a szobák vannak, de ott csak a kötelező idejüket töltő bakák laknak. Rajtad kívül még négyen kevások. Mindegyikük itt vett lakást és a családjukat is elhozták. Ha esetleg akarsz itt lakást, beszélj Bennel, ő elintézi. A beugró és a havi törlesztés sem annyira sok. Igaz, itt vagy az Isten háta mögött, de mind négyszobás, egy, vagy kétszintes modern házak.

– Fene sem tudja. Még facér vagyok és anyámmal laktam. Ő nem bírná a klímát, magamnak meg minek ekkora hodály?

– Te tudod, de gondolkozz rajta. Nem egy rossz befektetés. Addig is átalakíthatod magadnak azt a raktárt. A felszerelést és a munkásokat majd én intézem. Amíg elkészül, a „legénységi” szálláson rendezkedj be. Van talán szabad szoba vagy ágy. Nem lesz bajod a bakákkal, különben is, felettesük is vagy.

– Rendben, kösz előre is.

– Ne köszönj semmit. Menj, szerezz magadnak helyet, és utána gyere be hozzám. Odaadom az egyik kocsit, amivel lehozhatod a cuccodat Ariktól. Ezzel jár mindenki, de van egy szabály is persze: ha a bázis területén kívül akarod használni, Bennek az engedélye is kell, na meg az enyém. 

Elmentem körülnézni a legénységi szálláson. Ahogy beléptem mindjárt megértettem, hogy leendő főnököm miért ajánlotta az egyedül lakást. Borzalmas állapotok uralkodtak. A mosdó ragadt, a WC nemkülönben. Gondoltam, hogy a szobák sincsenek jobb állapotban. Be akartam nyitni az egyikbe, de zárva volt. Kopogtam, semmi válasz. Így jártam az összessel. Már feladtam, és azon kezdtem töprengeni, hogy maradok Ariknál, a hálózsákomban kibírom azt a pár napot, amíg a raktár átalakítása folyik. Ekkor váratlanul belépett egy baka a körletbe.

– Kit keresel? Segíthetek?

– Itt laksz? – tettem fel a kérdést.

– Igen. Miért, valami baj van, avagy te vagy a szerelő, mert napok óta rossz a lefolyónk.

– Nem vagyok a szerelő, de ha kipucolnátok tisztességesen a tusolókat és a lefolyókat akkor nem kellene szerelő. Úgy laktok itt, mint valami kaszba–beli berber arab törzs.

– Még annál is rosszabbul, de ez van, ezt kell szeretni.

– Na éppen ideje, hogy ide jöjjek. Hányan vagytok itt, ezen az örömtanyán?

– Négy szoba itt, és felettünk még négy. Vagyunk vagy húszan, de lehet, hogy többen.

– És ki a parancsnok vagy felelős?

– Olyan nálunk nincs. Ha valami főnök jön inspiciálni, el is húzza a csíkot anélkül, hogy körülnézne, mert ahogy belép az épületbe, rosszul lesz a látványtól. Na meg a sok javítani valótól. Ezt az épületet nagyon lerobbantották azok, akik előttünk laktak itt. Azóta csak toldozzák–foltozzák, hogy jó ez így, ahogy van, csak ki kell pucolni, és rendben tartani, de nincs néha áram, vagy víz, szóval hagyják még jobban lerohadni. És ilyenben kell laknunk.

– Valami igazság azért van a dologban. Egyszer alaposan neki kéne ugrani, kitakarítani. Festék van, újra lehet meszelni, és a javításokat megcsináltatni.

– Ne is próbáld törni magadat. Rettenetesen vegyes a körlet. Akad, aki ugyanezt mondja, csak persze a többség magas lóról lesajnálná az egészet, nem takarítana, nem vigyázna, és hadd ne soroljam.

– Kell egy kinevezett valaki, aki bevágatja a kóterba azokat, akik nem hajlandók betartani a legelemibb dolgokat.

– Amikor kijön, azonnal kitör a balhé, a verekedés, folytatja az eddigi életét, annyi különbséggel, hogy elköveteli a többitől, hogy az ő környékükön rendet tartsanak. Itt senki sem fog tudni rendet teremteni. Gruzin, kavkázi a nagy többség, ők még ehhez szoktak, „otthonról” hozták. A velük nem egyívásuak heten vagyunk, összetartunk, de ők többen vannak, mi meg nem akarunk a csicskásaik lenni.

– Melyik szobában laksz?

– Itt, mindjárt a bejárat mellett.

– Na nyisd ki, hadd nézzem meg.

– Ki vagy, hogy így rendelkezel?

– Új lakó, és keresek egy szabad ágyat, ahol viszonylag emberi körülményeket lehet teremteni.

– A mellettünk levő hétágyasban csak hárman vannak. Talán náluk van még szabad ágy. Honnét vetődtél erre az elátkozott helyre?

– Miért elátkozott? Lesz itt még rend is, meg tisztaság is, csak várd ki.

– Mondtam neked, hogy felesleges szívóskodnod, ők vannak többen. Egy dromedár barom a Jigál, ő a főnökük, illetve a hangadójuk. Már régen le kellett volna szerelnie, de valami fél évet volt kóterben. Most azt szolgálja. Itt kétszer volt lecsukva, aztán azóta nem foglalkoznak vele. Smulik, az MP főnök maga nem tud vele mit kezdeni. Jigál kétszer nekiment, és azt mondta, harmadszorra megeszi reggelire. Próbálták áthelyeztetni másik bázisra, de mindig visszadobják ide.

– Megpróbálom megoldani. Van némi gyakorlatom ebben. Amikor kopasz voltam az egész zászlóalj csak belőlük állt. Voltunk talán tízen mutatóban, az oroszok vagy gruzinok között. Ők is emberek, csak érteni kell a nyelvüket.

– Én beszélek oroszul, mégsem tudok szót érteni velük.

– Nem azon múlik. Nekik egyéni törvényeik, elvárasaik vannak. Figyelj most ide! Ne mondj senkinek semmit, csak csináljatok egy szabad helyet, vagy itt, vagy a másik szobában. Most elmegyek a cuccomért, aztán majd jövök.

– Rendben. És kiknél fogsz dolgozni?

– Felderítés, térképészet.

– Akkor te kevás vagy, nem?

– Az, de mondtam, semmi hang. Nem kell mondani senkinek. Nem akarok én itt főnökösködni, nincsenek ilyen ambícióim, és utálom is. Majd este összeülünk, és akkor letisztázzuk a dolgokat. Na volt szerencsém, majd jövök. Ja, bocs, Avi vagyok különben. És téged, hogy szólíthatlak?

– Juvál vagyok, a nun memtől.

– Szóval légvédelmis.

– Az egész körlet légvédelmis.

Visszatrappoltam Melihez.

– Na, kaptál helyet az örömtanyán?

– Kaptam. De mondd, miért nem csináltok valamit, hogy ne legyenek ott ilyen állapotok? Egy kész disznóól az egész.

– Disznók is lakják nagyrészt. Gondolom, elmondták. Nem rám tartozik, hanem Smulikra és Benre. Náluk reklamálj, ha akarsz valamit.

– Elmegyek a cuccomért, add ide légyszi a verdát.

– Itt a kulcs. Nézd meg hol áll a vekkere, és írd be a könyvbe. Ellentétben más bandával, nálam vezetjük a kocsik könyvét, mert csak így vagyok képes ellenőrizni, ki mire, mennyit használja. Na meg így a naftát is könnyebben el tudom számolni, nem kell hozzá logarléc. Voltak már cifra mesék itten. Az egyik sofőr elvitte a telitankolt teherkocsit, és az első kanyarban eladta az egész naftát a beduinoknak. Kapott fél évet.

– Értettem Meni. Én nem szoktam naftával seftelni, de mással sem.

– Nem azért mondtam, hanem, hogy vezesd a kocsi kilométerkönyvét. Másutt a hasukra csapnak, úgy írják be. Beszéltem már a raktár ügyben, a jövő héten el is kezdik csinálni. Menjél akkor, mert Arikot ismerve bezár, ott hagy csapot–papot, nem találod meg estig, ha egyáltalán a bázison van, és nem másutt kujtorog. Ha nincs a szobájában, akkor a 116–os hangárban keresd.

– Kösz Meni, igyekszem.

– Nem kell sietned, szép kényelmesen. Estig azért legyél készen, mert kell a kocsi.

Arik a hangárban ügyködött. Valami probléma volt az egyik Piperrel és a technikusokkal próbáltak rájönni a gubancra. Túráztatták a motort az meg köhögött prüszkölt, a propeller csak megállt néha.

– Mit műveletek ezzel a tragaccsal? Ventillátorként nem működik amint látom, repülni meg szerintem csak érvényes életbiztosítással lehet, nehogy a katonaság kontóját terhelje a veszteség.

– Igazad van, pont ezen dolgozunk. A ventillátor megoldást már próbáltuk, valóban kalap, de talán meg tudjuk csinálni. Repülni ezzel? Max úgy, mint a vadlibák. Csoportban és sokszor leszállva. Most éppen azon filozofálok, nem lenne–e jobb fürdőkáddá alakítani. A motorból csinálhatnánk szivattyút, ventillátor helyet. Na mesélj közben.

– Meni egy rendes gyereknek néz ki. Viszont kéglim még nincs, csak a legénységin, de ott is először rendet kell rakatnom.

– Na, kösd fel a gatyádat, mert a gruzinokkal nehezen fog menni. Ez egy olyan népség, akikkel jobb nem összeakasztanod a bajuszt.

– Most arra célzol, hogy nekem is jó hosszú és sűrű a bajuszom, sőt szakállam is van? Annó amikor még kopasz voltam, majdnem fél évet éltem közöttük. Fehérember alig volt. Mégsem ettek meg, igaz, két–három nagy bunyó volt, kicsit kidekoráltuk egymást, aztán a legjobb haverok lettünk.

– Jigált láttad már? Úgy hívják, hogy a Hóhér. Még senki sem mert ellenszegülni neki. Smulik már párszor kóterra vágta. Ben megpróbált megszabadulni tőle, és még mindig itt van. Már régen le kellett volna szerelni, most csak a kóterban töltött idejét szolgálja. Ezzel a pasassal még senki sem bírt el.

– Meg kell dumálni a fejét, ennyi az egész. Ha az a hét baka segítségemre lesz, akkor sikerülni fog, ha meg nem, akkor is lesz valami mód megszabadulni tőle.

/folyt. köv./