Pulai Éva : Lopott óra

Auguste Rodin: La Danaide (1889)

 

 

 

 

Gyönyörködve nézlek, Kedvesem…

Csak még pár perc, követlek a kertbe.

Mosolygok, hisz tudom, csodálatos lesz az együttlétünk, mint mindig.

És felejthetetlen.

Látod, már itt is vagyok… Tekintetünk találkozik, és szemeimben máris örömkönnyek csillognak, s buknak át gátjukon.

Nézd, itt a nyírfa alatt pont jó lesz. Feküdjünk le egy kicsit.

A levelek fáradtan súgnak össze felettünk. Mindükön ici-pici cseppek csillognak – talán éjszakai ölelkezésük nyomai.

Harsogó, zsenge fiatalságukról s magot hozó szerelmetes nyarukról mesélnek. És zivataroktól, viharoktól megszaggatott ruhájukban is, mintha boldogan várnák az örök pihenést. De most, hogy lenge ruhámból kibújtam, már csak Te vagy a fontos.

Simogass!

Finoman, melegen – nem kell most az az izzasztó, forró, lüktető érzés. Arra a minden sejtemet gyönyörbe feszítő puha simogatásodra vágyom, amit csak Te tudsz adni.

Igen.

Nyakamban érzem csókodat, leheleted pihéimet borzolja. Meleg ölelésed végigsiklik a hátamon, megáll gerincem homorulatánál, és ingerkedve csiklandozza combom hajlatát. A boldog gyönyör már-már elönti testem, lelkem…

 

Várj egy pillanatra, szerelmetes Nap, hadd forduljak meg egy kicsit…

 

 

 

09.09.21.

 

Legutóbb szerkesztette - Pulai Éva
Szerző Pulai Éva 88 Írás
A másik embert először olyannak látod, amilyennek szeretnéd. Megismered olyannak, amilyennek ő szeretné, hogy lásd... Ha én is akarom, megismersz. A híroldalt H.Pulai Évaként állítom össze.