Vers

születésnapodra

1989 a kiszabott id?t teszem végtelenné általadmérhet?vé a tértelentláthatóvá a láthatatlanta túlsó partot elérem nekedha kezedbe veszedgyönge harmattá válik a halálszavak örök folyondárját folytatom bennedeltitkolt eldadogott életekszázszor elveszett régi mondatokvégs? hatalmat veled nyernekkét ?si álom végre egész leszbizonyossá egy remélt [… Tovább]

Vers

én meg csak

A húsodból egy darab, Lásd, itt vagyok, Hangod, ha lenne, Foszlánya elszakad, Könyéken megpihen, A gondolat úgy rohan, Papíron a szó fogan, Ostoba este ez, Ránc ül a Hold szemén, Szusszan a könnysóhaj, Héliosz szekerén, Szunnyadó parázson, Te meg én, [… Tovább]

Vers

Dudás-nóta

        “Aki dudás akar lenni,        pokolra kell annak menni.”     Dudás vagyok igazából,    nemcsak nevem jóvoltából!     Egyszemélyes poklot járok,    bár, meglehet, mennyben láttok.     Csupa ritmus, csupa dallam    lelkem – csönd-búrája rajtam.     Jó ez olykor, békét kínál,    [… Tovább]

Vers

Tudatroham

  Tudatroham   menekül? lefojtott lelkem nyálkája szaporodik orromban izmaim megfeszülnek sápadó arcom verejtékben   kavarog a gyomrom lefekszem émelygek tiszta tudattal kihánynám a múltam szédül bennem a félelem galacsinná gyúr   kiáltok a rohadt életbe dehogy halok meg   [… Tovább]

Vers

Ötven felé

  (meghallgatom Attilát, miközben sok boldogságot kívánok neki!)       Hátam mögé búvó éveim nem sírom, még lobog bennem milliárdnyi sejt, széles vállam erős, napjaim jól bírom, kordém repít tovább, bár utam sose lejt.   Víg táncosok közé bizton [… Tovább]

Vers

Zsoltár

  Téged sóhajtlak. A mindent, vagy nem kell semmi. Én csak melletted akarok lenni, egyszeren, ahogy természetes, ahogy a fa új földet nem keres, s fölötte az ég örök, ágain a gyümölcs hogy’ terem. Magányos, nyárszerelmű istenem, kezeddel kulcsolódik engedelmes [… Tovább]

Vers

Ébredj

    Pilládon nehéz az álom, ólomlábon jár az éj, fogytán a napnak mind elmaradnak a fények. Égbolt száraz szénszeme megtelik könnyel, eső maszatolja fáradt közönnyel a távolt, tántorgó házak közt oson a félelem, falhoz simulnak az árnyak, súlyos szelet [… Tovább]

Vers

Magány

Sötét nesz-káfé surranforró víz alámerülök aludni kéneveszek mély lélegzeteta pattogós cukorbóla kristályt csilláronrúgom a leped?tmezítláb szívomtejét a zacskónaka csónak-pizsama léket kapotta csapot sem zárom elzenél a csöpögés lapoz könyvembea csönd nyomja a hátamvágyam lassan érintemmagamhoz bejáratos vagyokhagyok üzenetet a rögzít?mönborítok [… Tovább]

Hírek

Láthatatlan Kiállítás Budapest

Amikor az érzékeid vezetnekââ?¬Â¦     LÁTHATATLAN KIÁLLÍTÁS – feliratú plakátra figyeltem fel Pesten jártamban, ami hihetetlen egyszer?ségével állította meg a tekintetemet, még vezetés közben is. Utána néztem, mit is takar, mit nem lehet ott látni? Nagyon tetszik a kezdeményezés, [… Tovább]

Novella

A sor

Egy novellapályázatra írtam. Sajnos “nem nyert hangszórót”.*     Hosszú sor állt a pénztárnál. A fiatal, csinos eladó hölgy rendkívüli gyorsasággal regisztrálta, majd pakolta tovább a pulton az árukat. A vevő nem győzte visszarakni a bevásárló kosarába a portékákat. Hiába, [… Tovább]

Vers

Hol volt, hol nem volt…

A körhinta látta…   A körhinta látta, amint  a tábortűz perzselte  iskolatáska elszenesedve  tipegett a szárítódróton  feszülő  vizes lepedőhöz,  mely a tisztaság illatát  eregette az almaerdő  felé, ahol egy lavórba  víz csöpögött egy  tusrózsából  és az almák  édes, puha hangon  [… Tovább]

Vers

Éjidőn

    Ritmusba rendeződnek a zajok. Léptek,zörrenés,nesz-zene. Az élet szimfóniája.Része vagyok:vészterhes kór, folyok a város erein. Vonat érkezik sikoltva az állomásra,szelétől megborzong, csillagot gombol fekete kabátjára sebbel az éj. Vakon merednek lépteimre a házak, Kutyaszemű, elhagyott lázak követnek éhesen.   [… Tovább]

Vers

Lemondás

?rült zavar kering fejem körül… Az egész világ bennem torzul s ferdül. Rám d?lnek a falak, összeesik minden… A föld alá süppednek épületek hirtelen… Kid?lnek a fák, egy menekül? állat… Erd?tüzek égnek… Az es? hol járhat? Felemésztenek mindent a szárazság [… Tovább]

Vers

Zárójelentés

Műtét után…*   Rovatok Kiadás, bevétel, követel. Vegyük sorra   Rossz rovatba: volt jó szívritmus, helyette atenobene. Gyermek-álmok, szép remények. Ma dobozban a nyugalomhoz szükséges adagom. Szemem fénye, csillogása? Szürkévé dermedt. Műlencsével élő ember, – olvasom. Hála égnek, látom! Ha [… Tovább]

Vers

Alterego

Hosszú folyosó. Termekbe nyíló ajtók. Sorra nyitottam be, itt is, ott is pár pillanatig időztem. Csak annyit tudtam, fel fogom ismerni akit keresek. Figyelmem egy ablak vonta magára: még sehol sem láttam ilyen szépen, tejfehéren besütni a fényt. Méregzöld pálma. [… Tovább]

Humor

Melyik az igazi?

Megtörtént… Özv. Tripták Lajosné (Manyi néni) már ötödször olvasta végig a cikket, hogy miként ismerheti fel az álrendőrt, ha kitekint panellakása kukucskáló nyílásán.     Az már világos volt a számára, hogy a közeget az egyenruhája azonosítja. Ha kicsit ágaskodva kinéz, [… Tovább]

Vers

Lepkesúly

    Jaj, félek, jön a forma, lenyom,  A szabadság hol van, elinal; Kénytelenül felülre kerül: Könny? ruhája a mondandónak.   Mér’ félnék, jön a forma, emel, A szabadság végül diadal; Vértelenül derülhet az ég, Mázsás nehézzel a lepkék tánca. [… Tovább]

Elbeszélés

Emóciók és bizniszek

      Kerekes székben ül? férfiakat, n?ket tol a tömeg. Mindenki ugyanabba az irányba rohan. Egy üzlet el?tt emberek tolonganak. Fentr?l helikopter hangja. Felnézek. Röplapok. Mindenki kapkod.     „Love shop” olvasom az égen. De már ott is vagyok a [… Tovább]

Vers

Az út

               “Sokszor még szinte a hangját                is hallom a festményembernek.”                  In memoriam Montágh Imre     Út a hangtalanban:    elhagyott ösvény.    Egyre s?r?bbek a fák.    Az út vándorát    [… Tovább]

Vers

Szóítész

SZÓÍTÉSZ (kitekintés)   Lehetsz ítész! Bet?k birodalmában kulcsos kapus. Tésztaképeden álmosollyal, szájban vicsorgó foggal Cerberus! Lehetsz Szent Magyar Nyelv nagy m?vel?je –  nem vagy az! Botrány, szaftosan megírva, igaz, felkapja híredet. Te? Magad kened, hogy vagyol a Lyra papja! Szóra-szó [… Tovább]

Vers

Csorba

  Ösvény, dobd el a lépteimet, kezeim közt sírnak a felhők.   Végül felnőtt, és csodálkozva állt az apró házak között, kezében ronggyá ölelt baba. Fehérbe öltözött, de nem értették egymást többé.   Álmát hozza a rét madara, hazafutna mégis [… Tovább]

Novella

Orvos-történet

Tapintatlan vendég! Igaz, nem er?szakosan, még lépteinek nesze sem zavart. Váratlan pimaszságával provokált. Gátlástalanabb volt így a piaci légynél… Felháborodásom nem ismer határt! Az illem, az illem. Tartsa be! Ha nem jól gondolom, fittyfenét sem ér az egész érintkezési etika! Nagyon [… Tovább]

Vers

Miként Cyrano és Roxan

Mert titkolt szerelem, vagy tiltott szerelem sokszor ugyanaz…   Állni a képzelet erkélye alatt, más nevében súgniszívben termett szavakat,mert csak így lehetelmondani az elmondhatatlant,suttogva kiáltani a kimondhatatlant. Mert titkolt szerelem,vagy tiltott szerelemsokszor ugyanaz,belülre zárt varázs, kapu nélküli tér,hol nincs kiút,hisz [… Tovább]

Elbeszélés

Számon kívül 4.

F?h?seink fölkészülnek a hosszú útra, aztán nekivágnakââ?¬Â¦   Amint a zsidók pészachi szombatja kiment, Efráim elhívta magához Alit és Kuru Jánost. Igaz, a keresztények ünnepe meg épp akkor kezd?dött, de hát egyrészt nem sok veszíteni való id? volt, másrészt a [… Tovább]