Állni a képzelet erkélye alatt,
más nevében súgni
szívben termett szavakat,
mert csak így lehet
elmondani az elmondhatatlant,
suttogva kiáltani a kimondhatatlant.
Mert titkolt szerelem,
vagy tiltott szerelem
sokszor ugyanaz,
belülre zárt varázs, kapu nélküli tér,
hol nincs kiút,
hisz nem lehet elmondani az elmondhatatlant.
És itt nincs olyan, hogy
„nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek” –
mert az de jó lenne –
de nincs menekvés,
bilincselt szerelem fájdalommal terhes,
hallgatni kell, mélyen eltemetni,
csak az éjbe suttogni el,
ahol nem hallja senki,
a kimondhatatlant.
Tiltott és titkolt,
áldozattal terhes,
álmokba bújó csoda szétfeszít,
mégis van, létezik a bels? varázs,
még akkor is, ha
„Lázár vagyok a csókok lakomáján,
egy-egy morzsácska hull rám hidegen…”
De az a morzsa…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Bonifert Ádám
