Vers

Már nem tudom…

    Már nem tudom, hogyan szeress, s miként csitítsd a pusztító tüzet, mely kezdetben parazsával melegített, végül körbefogta minden kincsemet. Ezer papírra írtam, ezer papír elégett, ezer lángra lobbanás, maroknyi szürke por Hamu hirdette mostoha sorsunkban, Hogyan szeress, már [… Tovább]

Vers

Ősi keresztem cipelem

Felkelek újra, ha sárba taposnak, ?si keresztemet el nem eresztem, És cipelem – bár h?l a reményem – Múlt hálóját  régi napomnak Húzom az úton, s már nem akadnak én elibém csodaszép szirom-ezrek Csúfos démonok – esve fejemnek – dalra fakadnak, [… Tovább]

Elbeszélés

Sajó parti hajnalok

…úgy gondoltam, olvassátok Ti és talán értékeljétek.* (Egy pályázatra írtam. Nem jeleztek vissza. Nyomoznom kellett az után is, hogy megtudjam: nem nyertem. Sőt! A nyerteseket is alig találtam meg.  A feladat kb. ez volt: tartalmaznia kell olyan település és lakói [… Tovább]

Elbeszélés

Kagylóhéjban

  Arra születtünk, hogy megtapasztaljuk életünk során a szépséget-rútságot, igazságot-hazugságot, békét-háborút, gyönyör?séget-kínt, vágyat-beteljesülést. Az anyaméhben egyek vagyunk, egyszerre dobog szívünk, egy vérkörben kering vérünk édesanyánkéval. Amikor innen kiszakadunk, megsz?nik a teljesség, a biztonság. Új világba csöppenünk, ahol szenvedések, gyönyör?ségek várnak [… Tovább]

Vers

A holló napjai

                                    Szíveink elhagytak; szíveink megtörtek,                                   De dobognak bennünk ?srégi démonok,                                   Szellemszemük sóhajból igéz kötelet,                                   Kínnal kötöz meg baráthoz barátot.                                     Holló napok, bánat-sötét hollók napjai!                                   Hozzatok nekünk csontfény? cs?rötökben                                   Lánglobogót – amivel a [… Tovább]

Vers

Fekete cseppek

Látod-e?   Egykori kislány tenyeredbe Fekete cseppek cseperegnek Pici falevelek reszketnek A nap mézíz? csókja után De a fénypántlika-lobogás Erd?d hajzuhatagait még Befonja villogó smaragddá   Ily álombeli képzuhogás Hogyha pereg a retinára Hajdan volt tegnapok Holnapként torlódnak Bennük a [… Tovább]

Novella

Egy hullámhosszon

Nem tudom, mi ez a különös érzés, de a hangja olyan kellemes, olyan megnyugtató.         – Bocsánat, nem tudja, miért van itt ilyen sötét?    – Ki az? Ki szólít? Sajnos, nem látok semmit.    – Jaj, ne haragudjon, csak [… Tovább]

Novella

Végre megtaláltam!

– ugrott be mellettem a liftbe a velem egy lépcsőházban lakó, harmincas, kedves hölgy. *           — Mit vesztettél el? — kérdeztem. Annyira örült, gondoltam, valami fontos dolog lehet.     Messzenéző szemekkel tekintett a liftgombok fölé, fel a mennyezetre. [… Tovább]

Vers

ÁLLAT-ÉLET-RAJZ

Egy kis környezetvédelem…   Szorgoskodott a szú a fában, így mérve a perceket, araszolva ágból-ágba, szünet nélkül percegett.   Keménykedett, mint a kés a vajban; legyen hát lyuk, minden fában! Bár mások ellen nem vétett, lásd mégis baj van.   [… Tovább]

Vers

Végül is

  Annyira nyomorult! Mennyire nyomorult, ha attilai partokra érsz. Szomorú vagy homokos vagy bármilyen fövenyre lépsz, és látnod kell: hogy elborult, be elszürkült az ég. Valami, valami esni kezd: de bizonyosan nem es?, és nem jég. És nem is virág. [… Tovább]

Elbeszélés

Számon kívül 2.

Az el?z? részben megismertük a 17. század végi Solymár községet, és annak három lakóját, f?h?seinket: Talát Ali török, Kóhén Efráim zsidó és Fureszkeró Kuru János cigány férfiakat. A folytatásban új szerepl? lép a színre, és utunk Budára vezet.     [… Tovább]