Nagy Katalin Erzsébet : A holló napjai

2009.07.10. Nagy Katalin Erzsébet Vers 9
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás


 

                                  Szíveink elhagytak; szíveink megtörtek,

                                  De dobognak bennünk ?srégi démonok,

                                  Szellemszemük sóhajból igéz kötelet,

                                  Kínnal kötöz meg baráthoz barátot.

 

                                  Holló napok, bánat-sötét hollók napjai!

                                  Hozzatok nekünk csontfény? cs?rötökben

                                  Lánglobogót – amivel a föld holnapja,

                                  És szikrajelet –mellyel a hajnal üzen.

 

                                  Ti csak lebegtek hangoszlopként suhogva,

                                  Sivár árnyak, tüzünk dermesztve jéggé.

                                  Sápadtan nem szólhat szánkról az ima,

                                  Láncokban fekszünk, félelemre is gyöngén.

 

                                  Holló napok, sötét hollók napjai!

                                  Kaphatunk még lélegz? fényt örökül?

                                  Fognak-e még a világhegy ormai

                                  Nekünk izzani az ?rön keresztül?

Legutóbbi módosítás: 2009.07.10. @ 11:08 :: Nagy Katalin Erzsébet
Szerző Nagy Katalin Erzsébet 13 Írás
A tegnapok állig gombolkozva ólomkabátokba vonulnak vonulnak vonulnak az emlékezet peremén. Egyszer elérkeznek Nincsenmost országba. Ahol összeszűkül a tér mint fénybe fulladt pupilla és nem lombosodik lélegzet néma sikoltásként visszhangzik csak tüdőben. Csonttá fagyott surrogás szárnycsapások peregnek egyre égbe szorult madarak tollahegyéről. Megállt a folyó partjai sodródnak mentében. Kőmúlt koppan törik szakad vérzik tíz körmöm ahogyan törmelékéből kikaparnálak. Ragyogna tengerillatú ölelésed. Rozsdás tábla integet; Vigyázat! ÃÂlomomlásveszély. http://www.youtube.com/watch?v=gnc2APruqps&feature=player_embedded