Nagy Katalin Erzsébet : Fekete cseppek

Látod-e?

 

Egykori kislány tenyeredbe

Fekete cseppek cseperegnek

Pici falevelek reszketnek

A nap mézíz? csókja után

De a fénypántlika-lobogás

Erd?d hajzuhatagait még

Befonja villogó smaragddá

 

Ily álombeli képzuhogás

Hogyha pereg a retinára

Hajdan volt tegnapok

Holnapként torlódnak

Bennük a mára

Álombeli erd?db?l

Jaj ugye fáj nagyon a kitalálás?

 

Fekete cseppek cseperegnek

Szívedb?l az erek alagútján

Itt vagy e testbe bezárva

Dobog a léted

Nézed a filmet

Az itt és most mozijában

De nem is érted

 

Elmenekülnél

Futnál hajnali széllel

Tengerzúgásként

Árad odabenn

Hajszol a véred

De monotonul csak

Szócseppek cseperegnek

 

Agykoponyád üregében

Recitálja tebenned a verset

Valaki  és létköreit elhagyva

Örökre halálba révül

Vagy valaki újraszületni

Ma téged választott menedékül

Legutóbb szerkesztette - Nagy Katalin Erzsébet
Szerző Nagy Katalin Erzsébet 13 Írás
A tegnapok állig gombolkozva ólomkabátokba vonulnak vonulnak vonulnak az emlékezet peremén. Egyszer elérkeznek Nincsenmost országba. Ahol összeszűkül a tér mint fénybe fulladt pupilla és nem lombosodik lélegzet néma sikoltásként visszhangzik csak tüdőben. Csonttá fagyott surrogás szárnycsapások peregnek egyre égbe szorult madarak tollahegyéről. Megállt a folyó partjai sodródnak mentében. Kőmúlt koppan törik szakad vérzik tíz körmöm ahogyan törmelékéből kikaparnálak. Ragyogna tengerillatú ölelésed. Rozsdás tábla integet; Vigyázat! ÃÂlomomlásveszély. http://www.youtube.com/watch?v=gnc2APruqps&feature=player_embedded