A lefordított vers a 2014-es vancouveri slam poetry bajnokságról való, s azóta – csak a Button Poetry You Tube csatornáján -, mintegy hat és fél millióan csekkolták. Megpróbálom elképzelni, hogy kezdő 🙂 magyar költőnő verse saját előadásában ekkora nézettséget ér [… Tovább]
Egy szobabels?b?l kúszik felém jöv?m illata,– nem mintha lehetne egy szobának fonáka -,de kell ez a szó, hogy látni engedje a fényt,mi láthatatlanul a falakból árad.Nem álmodom, de itt e képrátapad a retinámra, hogy éltem-e már,vagy lakhatom még, nem tudom, [… Tovább]
feszegetem a rázárult látványtpattanna bel?le egyetlen képtitkos lehet?ségkódolt üzenetés mint meleg vér feltárt sebb?lelborít a sírás kegyelmea simogató kézzé gömbölyült fájdalomde megvakult a képzeletszemem nem bírja áttetsz?vé fényeznijeltelenné sötétült tárgyak halmazátpoharam tagadja a szomjúságotaz ágy nem hisz az álmokbanaz ajtóm [… Tovább]
hogy semmivé sötétítelek,már csak a sejtemlékezet szintjénrezegsz bennem, ahogyan lopva,fogkrémet eszem, ahogyan te iskamaszkorodban.Játszom,hogy nem te hagytál el,csak a szavak, ha rólad vallanak,s mégis lódul az akarat,hogy néhány pillanatroncsota jelenvaló felszínére hozzon,csöndradar pásztázmúltmélyben hínáros hajót,egy volt kapcsolat élménytestét.A Maros [… Tovább]
Mikor már Nem adhatsz És nem kérhetsz És nem csábít semmilyen érdek Jelentéstelen kusza halmaz Panasztalan-konokul hallgatsz És pontokra hullnak a képek Tested jeltelen jelmez És nincs hatalom mely felment P?rén lépdelsz a létnek Semmibe omló peremére Mártod mélységbe lábad Kacéran kacsintasz a halálra Simogatod busa fejét egy szörnynek Ki sóváran szíved fölé görnyed És már magadat sem hívod énnek Szóljon ekkor ez utolsó ének: Úgy találj rám Hogy puha görgetegként Omoljon az Ég szememre Csontját betakaró húsom légy Éjszakám gödrét Te temesd be Fuldokló tüd?m eleven lélegzete Akadozó szívverésem fölhabzó üteme Dermed? sejtjeim éltet? melege A mindenség áramlata légy Mi áthatol ezer ördöglakaton Hallgatásból emelt falakon Mint csillag ha hull magába Összeroppanva zuhanj belém Lassan szület? édes halál Lüktet? ponttá legyen e világ Zajló csöndesül? hullámverés S ha múltam okát t?n?d?n kérded Árvaságom jegyajándékként adom néked Elmondom én Ég? hangtalan torokkal magamban Összes poklát A nélküledi létnek Rákosan ragyogó nyárnak Téli éjszakáknak Amik dermedt csillagokban áznak Minden tétova léptemnek Hogyha sírgödrök felé tévednek Magánysivatagot Hol kövekkel porladva álltam Pillanatzárványait A mindennapi halálnak Úgy találj rám H?s tenyereddel Lázas homlokom Te jegeld el Mélytengeri halat Marianna árok Fogadjon magába Halhatatlanságod
Mikor már Nem adhatsz És nem kérhetsz És nem csábít semmilyen érdek Jelentéstelen kusza halmaz Panasztalan-konokul hallgatsz És pontokra hullnak a képek Tested jeltelen jelmez És nincs hatalom mely felment P?rén lépdelsz a létnek Semmibe omló peremére Mártod mélységbe lábad Kacéran kacsintasz a halálra Simogatod busa fejét egy szörnynek Ki sóváran szíved fölé görnyed És már magadat sem hívod énnek Szóljon ekkor ez utolsó ének: Úgy találj rám Hogy puha görgetegként Omoljon az ég szememre Csontját betakaró húsom légy Éjszakám gödrét Te temesd be Fuldokló tüd?m eleven lélegzete Akadozó szívverésem fölhabzó üteme Dermed? sejtjeim éltet? melege A mindenség áramlata légy Mi áthatol ezer ördöglakaton Hallgatásból emelt falakon Mint csillag ha hull magába Összeroppanva zuhanj belém Lassan szület? édes halál Lüktet? ponttá legyen e világ Zajló csöndesül? hullámverés Úgy találj rám Te drága S míg múltam okát t?n?d?n kérded Árvaságom jegyajándékként adom néked Elmondom én Ég? hangtalan torokkal magamban Összes poklát A nélküledi létnek [… Tovább]
Mikor már Nem adhatsz És nem kérhetsz És nem csábít semmilyen érdek Jelentéstelen kusza halmaz Panasztalan-konokul hallgatsz És pontokra hullnak a képek Tested jeltelen jelmez És nincs hatalom mely felment P?rén lépdelsz a létnek Semmibe omló peremére Mártod mélységbe lábad Kacéran kacsintasz a halálra Simogatod busa fejét egy szörnynek Ki sóváran szíved fölé görnyed És már magadat sem hívod énnek Szóljon ekkor ez utolsó ének: Úgy találj rám Hogy puha görgetegként Omoljon az ég szememre Csontját betakaró húsom légy Éjszakám gödrét Te temesd be Fuldokló tüd?m eleven lélegzete Akadozó szívverésem fölhabzó üteme Dermed? sejtjeim éltet? melege A mindenség áramlata légy Mi áthatol ezer ördöglakaton Hallgatásból emelt falakon Mint csillag ha hull magába Összeroppanva zuhanj belém Lassan szület? édes halál Lüktet? ponttá legyen e világ Zajló csöndesül? hullámverés Úgy találj rám Te drága S míg múltam okát t?n?d?n kérded Árvaságom jegyajándékként adom néked Elmondom én Ég? hangtalan torokkal magamban Összes poklát A nélküledi létnek [… Tovább]
Álmos, kócos kölyke ez a mai nap a nyárnak. A minthák mintái fénytócsákban áznak. Semmi sem izgat, mintha minden rendben volna. Semmi sem áltat, mintha a felh?k közt igazság trónolna. Mosógépkattogás öltöget foltokat a csendre (megint csapágyas). A fotelben cicák [… Tovább]
Szakadék szélén pengeél f?szál élesre metszi a h?s leveg?t. A katlan mélyén szenderg? város ködpólyába bugyolált csecsem?, ha fölsírna sem hallanék hangja ide, hol sziklakatonák közt menetel? rabnép az erd?, de fohászkodva szabadságáért a fényre feln?, fekete felh?k takarta nap [… Tovább]
Tavaly, december tizenötödikén rájöttem, hogy meg fogok halni. A felismerés meglepő volt, mint először belépni egy szobába mit eddig zárva tartottak előtted, vagy sokévnyi, keserves nyomor után nagy összeget nyerni a lottón. Azóta közelebb jönnek a tárgyak, és az [… Tovább]
