Nagy Katalin Erzsébet Szerző
Vezetéknév
Nagy
Keresztnév
Katalin Erzsébet
2 év 9 komment

A lefordított vers a 2014-es vancouveri slam poetry bajnokságról való, s azóta – csak a Button Poetry You Tube csatornáján -, mintegy hat és fél millióan csekkolták. Megpróbálom elképzelni, hogy kezdő 🙂 magyar költőnő verse saját előadásában ekkora nézettséget ér [… Tovább]

10 év 7 komment

Egy szobabels?b?l kúszik felém jöv?m illata,– nem mintha lehetne egy szobának fonáka -,de kell ez a szó, hogy látni engedje a fényt,mi láthatatlanul a falakból árad.Nem álmodom, de itt e képrátapad a retinámra, hogy éltem-e már,vagy lakhatom még, nem tudom, [… Tovább]

10 év 15 komment

feszegetem a rázárult látványtpattanna bel?le egyetlen képtitkos lehet?ségkódolt üzenetés mint meleg vér feltárt sebb?lelborít a sírás kegyelmea simogató kézzé gömbölyült fájdalomde megvakult a képzeletszemem nem bírja áttetsz?vé fényeznijeltelenné sötétült tárgyak halmazátpoharam tagadja a szomjúságotaz ágy nem hisz az álmokbanaz ajtóm [… Tovább]

10 év 12 komment

  hogy semmivé sötétítelek,már csak a sejtemlékezet szintjénrezegsz bennem, ahogyan lopva,fogkrémet eszem, ahogyan te iskamaszkorodban.Játszom,hogy nem te hagytál el,csak a szavak, ha rólad vallanak,s mégis lódul az akarat,hogy néhány pillanatroncsota jelenvaló felszínére hozzon,csöndradar pásztázmúltmélyben hínáros hajót,egy volt kapcsolat élménytestét.A Maros [… Tovább]

10 év 22 komment

Mikor már  Nem adhatsz És nem kérhetsz És nem csábít semmilyen érdek Jelentéstelen kusza halmaz Panasztalan-konokul hallgatsz És pontokra hullnak a képek Tested jeltelen jelmez És nincs hatalom mely felment P?rén lépdelsz a létnek Semmibe omló peremére Mártod mélységbe lábad Kacéran kacsintasz a halálra Simogatod busa fejét egy szörnynek Ki sóváran szíved fölé görnyed És már magadat sem hívod énnek Szóljon ekkor ez utolsó ének:  Úgy találj rám Hogy puha görgetegként Omoljon az Ég szememre Csontját betakaró húsom légy Éjszakám gödrét Te temesd be Fuldokló tüd?m eleven lélegzete Akadozó szívverésem fölhabzó üteme Dermed? sejtjeim éltet? melege A mindenség áramlata légy  Mi áthatol ezer ördöglakaton Hallgatásból emelt falakon Mint csillag ha hull magába Összeroppanva zuhanj belém Lassan szület? édes halál Lüktet? ponttá legyen e világ Zajló csöndesül? hullámverés S ha múltam okát t?n?d?n kérded Árvaságom jegyajándékként adom néked Elmondom én Ég? hangtalan torokkal magamban Összes poklát A nélküledi létnek Rákosan ragyogó nyárnak Téli éjszakáknak Amik dermedt csillagokban áznak Minden tétova léptemnek Hogyha sírgödrök felé tévednek Magánysivatagot Hol kövekkel porladva álltam Pillanatzárványait A mindennapi halálnak  Úgy találj rám H?s tenyereddel Lázas homlokom Te jegeld el Mélytengeri halat Marianna árok Fogadjon magába Halhatatlanságod

Ã?Å¡gy találj rám
10 év Nincs Komment

Mikor már  Nem adhatsz  És nem kérhetsz  És nem csábít semmilyen érdek  Jelentéstelen kusza halmaz  Panasztalan-konokul hallgatsz  És pontokra hullnak a képek  Tested jeltelen jelmez  És nincs hatalom mely felment  P?rén lépdelsz a létnek  Semmibe omló peremére  Mártod mélységbe lábad  Kacéran kacsintasz a halálra  Simogatod busa fejét egy szörnynek  Ki sóváran szíved fölé görnyed  És már magadat sem hívod énnek  Szóljon ekkor ez utolsó ének:  Úgy találj rám  Hogy puha görgetegként  Omoljon az ég szememre  Csontját betakaró húsom légy  Éjszakám gödrét Te temesd be  Fuldokló tüd?m eleven lélegzete  Akadozó szívverésem fölhabzó üteme  Dermed? sejtjeim éltet? melege  A mindenség áramlata légy  Mi áthatol ezer ördöglakaton  Hallgatásból emelt falakon  Mint csillag ha hull magába  Összeroppanva zuhanj belém  Lassan szület? édes halál  Lüktet? ponttá legyen e világ  Zajló csöndesül? hullámverés  Úgy találj rám Te drága  S míg múltam okát t?n?d?n kérded  Árvaságom jegyajándékként adom néked  Elmondom én  Ég? hangtalan torokkal magamban  Összes poklát  A nélküledi létnek  [… Tovább]

Ã?Å¡gy találj rám
10 év Nincs Komment

Mikor már  Nem adhatsz  És nem kérhetsz  És nem csábít semmilyen érdek  Jelentéstelen kusza halmaz  Panasztalan-konokul hallgatsz  És pontokra hullnak a képek  Tested jeltelen jelmez  És nincs hatalom mely felment  P?rén lépdelsz a létnek  Semmibe omló peremére  Mártod mélységbe lábad  Kacéran kacsintasz a halálra  Simogatod busa fejét egy szörnynek  Ki sóváran szíved fölé görnyed  És már magadat sem hívod énnek  Szóljon ekkor ez utolsó ének:  Úgy találj rám  Hogy puha görgetegként  Omoljon az ég szememre  Csontját betakaró húsom légy  Éjszakám gödrét Te temesd be  Fuldokló tüd?m eleven lélegzete  Akadozó szívverésem fölhabzó üteme  Dermed? sejtjeim éltet? melege  A mindenség áramlata légy  Mi áthatol ezer ördöglakaton  Hallgatásból emelt falakon  Mint csillag ha hull magába  Összeroppanva zuhanj belém  Lassan szület? édes halál  Lüktet? ponttá legyen e világ  Zajló csöndesül? hullámverés  Úgy találj rám Te drága  S míg múltam okát t?n?d?n kérded  Árvaságom jegyajándékként adom néked  Elmondom én  Ég? hangtalan torokkal magamban  Összes poklát  A nélküledi létnek  [… Tovább]

10 év 12 komment

Álmos, kócos kölyke ez a mai nap a nyárnak. A minthák mintái fénytócsákban áznak. Semmi sem izgat, mintha minden rendben volna. Semmi sem áltat, mintha a felh?k közt igazság trónolna. Mosógépkattogás öltöget foltokat a csendre (megint csapágyas). A fotelben cicák [… Tovább]

10 év 18 komment

Szakadék szélén pengeél f?szál élesre metszi a h?s leveg?t. A katlan mélyén szenderg? város ködpólyába bugyolált csecsem?, ha fölsírna sem hallanék hangja ide, hol sziklakatonák közt menetel? rabnép az erd?, de fohászkodva szabadságáért a fényre feln?, fekete felh?k takarta nap [… Tovább]

10 év 18 komment

  Tavaly, december tizenötödikén rájöttem, hogy meg fogok halni. A felismerés meglepő volt, mint először belépni egy szobába mit eddig zárva tartottak előtted, vagy sokévnyi, keserves nyomor után nagy összeget nyerni a lottón. Azóta közelebb jönnek a tárgyak, és az [… Tovább]

Nagy Katalin Erzsébet Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.