Nagy Katalin Erzsébet : ismeretlen

feszegetem a rázárult látványt
pattanna bel?le egyetlen kép
titkos lehet?ség
kódolt üzenet
és mint meleg vér feltárt sebb?l
elborít a sírás kegyelme
a simogató kézzé gömbölyült fájdalom
de megvakult a képzelet
szemem nem bírja áttetsz?vé fényezni
jeltelenné sötétült tárgyak halmazát
poharam tagadja a szomjúságot
az ágy nem hisz az álmokban
az ajtóm elfelejtette hol lehet a kijárat
tárgyak bezárt koporsók
meghalt a feltámadás
isten ismeretlen helyre távozott
holnapra reggel sem lesz
feküdj mellém akár halottnak
megváltatlan éjszakán
oldozd megkötött lélegzetem
suttogjuk el az arcnélküli viaszbabáknak
a törvénytudók megint tévedtek
egyetlen cseppt?l kiáradhat a tenger

Legutóbbi módosítás: 2010.04.13. @ 16:59 :: Nagy Katalin Erzsébet
Szerző Nagy Katalin Erzsébet 13 Írás
A tegnapok állig gombolkozva ólomkabátokba vonulnak vonulnak vonulnak az emlékezet peremén. Egyszer elérkeznek Nincsenmost országba. Ahol összeszűkül a tér mint fénybe fulladt pupilla és nem lombosodik lélegzet néma sikoltásként visszhangzik csak tüdőben. Csonttá fagyott surrogás szárnycsapások peregnek egyre égbe szorult madarak tollahegyéről. Megállt a folyó partjai sodródnak mentében. Kőmúlt koppan törik szakad vérzik tíz körmöm ahogyan törmelékéből kikaparnálak. Ragyogna tengerillatú ölelésed. Rozsdás tábla integet; Vigyázat! ÃÂlomomlásveszély. http://www.youtube.com/watch?v=gnc2APruqps&feature=player_embedded