Nap: 2010.04.07.

*     Ha láthatatlan szálak megfeszülnek s kölcsönhatástól ég a billentyűzet online cserél gazdát a gondolatsor vagy áramlik feléd a még és akkor   mivé leszel ha régi jóbarátok levetnek mint tavasz a nagykabátot arcuk lehull de nő helyette [… Tovább]

    Létem kihalt fájdalmas reggelekre ébredve mint vak koldus kéreget izzadságszagú megértést poros utcákon keresve az érzést t?rve lesajnáló bagószagú lenézést sárbatiporva az önbizalom megfakult emlékét kopott létezésem összegy?rt papírlapként hull szemétbe s ha kapnék érte remeg? kezem szennyes [… Tovább]

Ma olyan fájósan ébredtem megint, ma csüggedtek voltak újra a fák, amerre mentem, a tó arcán szürke ráncok, esti gallyak, ma elmaradtak megint a reggeli táncok. A levegő lassú volt, a verebek sötéten, fegyelmezetten ültek a dróton. Hazamentem hozzád, kedvesem, [… Tovább]

Megkopott nappá formálódnak az élni akarás mozaik-percei. Kirakva az id?: robotoló létté.   Rohanó képek peregnek a valóság filmvásznán. Nézem! Az id? hiányától sajog a lélek!   Halottak álmait kergeti a jelen. Régi eszmék hová szöktetek?!   Fekete-fehér harcban állnak a [… Tovább]

(kép: Papp Norbert)     puha szem fél sírástól nedves arcon szelídül a bánat ott meg a hold sárga fátyla lebben az éjben s míg belsejében érnek az álmok alszik a szív rejtve a vágyat elszakadva pihennek a fákon az [… Tovább]

  Nézd, mi mindenünk van a föld kegyes hátán, mi körbe görbült szépségeink árán! Nem panaszkodik, hogy nehéz a súly, mit Isten tudja, mióta cipel, pedig felhőkarcolókkal sújtotta az ember és megannyi mással, mit szintén szolgájává tett, mi meg csak [… Tovább]

Már az se baj, ha meghalok, ha szavaim mögött vagyok, a lüktetésem annyit ér, amennyit rátestál a vér, a tarisznyámba gyűrt vagyon, hogy vállal minden mondatom, hogy ennyi voltam, semmi több, egy pont a végtelen mögött, és Isten engedelmével – [… Tovább]