Kőmüves Klára : Telhetetlenségem

 

Nézd, mi mindenünk van a föld kegyes hátán,

mi körbe görbült szépségeink árán!

Nem panaszkodik, hogy nehéz a súly, mit

Isten tudja, mióta cipel, pedig felhőkarcolókkal

sújtotta az ember és megannyi mással,

mit szintén szolgájává tett, mi meg csak panaszkodunk

mindnyájan, eldobnánk a semmis terheket.

Vannak patakok, vannak folyóink bőven, tengereink,

óceánok, hajóink paradicsomi kikötőkben.

Vannak dombjaink, hegyeink egekkel határos

és növényeink, parány s hatalmas állatvilágok.

Tanúi lehetünk madarak beszédének, találgathatjuk,

ami szól, egymásra kiabálás vagy ének,

és vannak személyünk válogatta csodáink is;

amiben csak óhajt az ember, abban hisz!

Kevés nekem minden, amíg látok;

megszoktam a jót, mert volt szemem,

látásánál fogva lehettem kegyelt.

Nekem minden kevés, amíg hallok;

ismerem a világ majd minden zaját,

felém a csend csak oly ritkán kiált.

Kevés nekem minden érzés,

új illatra éhesen az orr,

más ízekre várnak ajkamon

és ember lévén irigylem a másét,

pedig mindenem ép,

magamból adnék cserébe,

csak azt nem kérdezem soha:

na, mégis, mennyiért s miért?

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.04.07. @ 08:57 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 685 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))