Nap: 2010.04.22.

*   Szétdűlt, szétesett  karámok deszkatükrében  ezer vágytól fűtve  lángol a lápvilág  millió apró mécse…  Nem tudom,  lidérc-e,  mi szemedben éled,  s Holdba mosódik  a vízben.     A parton hontalan  gyümölcsfák  keringőznek,  míg vár a táj,  a végtelen  visszasír múltam [… Tovább]

nem kitekint, belenéz, ahogyan dobban a dob, meg a szív odacsap, balra és jobbra a feje fordul, nem is a szeme, füle néz a zene közepibe, meg a tüdeje, akadozik, lába tipeg, odalép, forog az elébb, alig állja, ki ne [… Tovább]

Festmény Ódor Tünde: A kékszakállú herceg vára     Mottó: “Nem nyílik össze hajnal és az est…” Koosán Ildikó       váramban ajtók mögött szép asszonyaim a napszakok kedves nekem a hajnal kedves nékem a dél kedves vagy délutánom [… Tovább]

nappal az emberek zaja este szobám csendje zár munka ébrenlét álom egyforma rugóra jár   gyerekfejjel másnak hittem – galamboknak se jut morzsa- az élet csomókat köt rám és nincs ki kibogozza

Tavasz van szív-meleg tágul az ér forrong a világ   Gyöngyfüzéren lóg a fény omló csóksugár aranyesőt bont  a csend a rügybe zárt holt ág a szív is kipattan ébred a tóparti nád jajong ringó teste örvénylik köröz úszik a [… Tovább]

Anyák napja tiszteletére egy n? szavait, gondolatait visszaadva.     N? vagyok és anya. Hallgatok ha szólnom nem  szabad, felsírok,  ha fáj, a jajszó kiszakad. Szerettem, öleltem, jajongva szültem, örültem,  néha konokul t?rtem. Leszálló nappal bújtam hozzád, kereste kezem kezed, [… Tovább]

Árnyak alatt tovakúszik a fény –alkony-sírba vonulvaDúdol a szél, dala száll, s a reményáltala kél – éjszaka útra   Reggel – a Nap – mire újra virít,lágyan ringat ölébenCsillog az ég, szeme kékje vidít –rám hunyorít örömében

No, nem barátkozom veled, s te még kérdezed, miért? Mert ?sid?kt?l vadászatra szánták a férfivért. Gepárdnak a gazella eledel, s nem barát, ily titkos harcot vívunk, míg világ a világ. De gazellaságod édes kísértés nekem, nézd úgy, hogy táplálék nélkül [… Tovább]

Péter Erikának Egy rossz lódenben leng a szél, de duzzad szára-karja, s míg odújába visszatér, a port még fölkavarja.   Kis esőcsöppöt fúj a szél, olyan szőlőszem fajta, vizet cipel, de inni kér, az aszúnkat akarja.   Megáll alig, nagy [… Tovább]

*   Áldjon meg az isten barátom, Eleget könnyezett az ég felettünk, Ha nem bocsát meg ma, holnap, jaj nekünk…   A porba rejtettem el a fájdalmam, Majd egy madár kikaparja szépen, Mely mindent látott, jaj, megint érzem, vérzem…   [… Tovább]

Kitárul a lélek, s szívná magábaaz egész univerzumot. Csak egy pillanat.…ha nem ragadom meg,elárvulok!

* Richard Antony : J’entend siffler le train http://www.youtube.com/watch?v=oTvopkIcuHo     ma álmomban minden más volt lábam elé hevertek a hegyek, csak lépegetni kellett rajtuk, s nem féltem, hogy leesek   ma álmomban minden más volt táncra kért a kósza [… Tovább]

…ballagásra.     Rátok nézek és összefolynak bennem az arcok, vonásaitokból végeláthatatlan utcát bütykölök, ti mind a járda szélén álltok, én mielőtt útnak indulok; elsőként anyámra gondolok. Anyámra, a csodára, aki létével szégyenít meg minden csillagot, ő, mint napkeleti bölcsek [… Tovább]

Az eredeti Luther-idézet így hangzik: “Itt állok, másként nem tehetek. Isten segítsen meg. Ámen.” (Beszéde a wormsi birodalmi gyűlésen: 1524. április 18.)                                                Enyhe szél veszi kezdetét,                                            vihar lesz, kísérői a felhők,                                            lágy levelek szállnak, szúrnak [… Tovább]

      már csak nagyon egyszerű szavakkal operál bennem az elme már csak nagyon egyszerűt szerkeszt nekem a lét nem szánt mélyen a gondolat belém parlagon heverek miként az ég