Kerestelek a kövek alatt,
poros sarokban, padlórésen,
vaskos könyvek sárga lapjain
és minden megvetésben.
Kutattalak tükrében a tavaknak –
áldott homlokok felett,
huszonhat évig mind, mind
csak téged kerestelek.
Pedig itt vagy egy csepp vérben,
nehéz sóhajban – velem.
Ha nem is érzem kezed a vállamon,
ha nem is látlak… Istenem.
Valahogy úgy kéne, hogy
egyszer csak látlak.
Fizetsz a boltban, míg
hosszú sorok állnak,
bélyeget nyalsz a postán
vagy csekket adsz fel épp,
a villamosra szállsz fel
vagy kirakat üvegét
bámulod. Vagy fázol,
s gombolod melleden az inget –
így akarlak látni vagy
legyen minden mindegy.
Ne keress! Az nem kell,
hogy megbeszélve láss,
ne húzz fel szép ruhát
ne t?rj megalkuvást,
és akkor majd látlak:
szép vagy, mint a zsoltár –
egyszer?en, fáradtan,
ahogy elvarázsoltál.
Legyél ma dög
mint egymást tép? ördögök
mint madarak a víz felett
úgy csapj le rám. Mint az est
úgy borulj rám. Légy ma dög
légy felhúzott szemöldök
kaján szemgolyók fölött
és szakadj belém, mint a szög
Benned ágyazok ma meg
tedd le párnámra fejed,
merülj belém, úgy ugorj
mint kávéba a cukor
Legyél titkos tévedés
plafonon hajszálrepedés
mir?l nem beszélek, csak tudom
légy az afrodiziákumom
Hiába törtem hát kívánságcsontokat,
hasztalan vártam hullócsillagot,
csak a sírás szépíti már az arcodat,
kívül-belül csont és b?r vagyok.
Tolvajként lépek be melléd,
hogy ne riasszam zavart álmodat,
de nem, ez már nem figyelmesség
csak lelkiismeret vagy a b?ntudat.
Bántlak, tudom. Nincs rá mentség,
de tudd, hogy jobban fáj nekem
(bárhogy törik is a szentség),
hogy bántásod már nem élvezem.
Látom, egyre kisebb helyre fekszel,
hogy elkerüld kétperces vágyaim –
mégis beléd szeretek most, még egyszer,
let?nt harcaink romjain.
No, nem barátkozom veled,
s te még kérdezed, miért?
Mert ?sid?kt?l vadászatra
szánták a férfivért.
Gepárdnak a gazella
eledel, s nem barát,
ily titkos harcot vívunk,
míg világ a világ.
De gazellaságod édes
kísértés nekem,
nézd úgy, hogy táplálék
nélkül nem is létezem.
És „Szívemre teszed a kezed –
mondod – ez mily szép dolog.”
Pedig a melledre gondolok.
