Szeitz István Szerző
Vezetéknév
Szeitz
Keresztnév
István
10 év 6 komment

Kerestelek a kövek alatt,
poros sarokban, padlórésen,
vaskos könyvek sárga lapjain
és minden megvetésben.

Kutattalak tükrében a tavaknak –
áldott homlokok felett,
huszonhat évig mind, mind
csak téged kerestelek.

Pedig itt vagy egy csepp vérben,
nehéz sóhajban – velem.
Ha nem is érzem kezed a vállamon,
ha nem is látlak… Istenem.

10 év 5 komment

Valahogy úgy kéne, hogy
egyszer csak látlak.
Fizetsz a boltban, míg
hosszú sorok állnak,

bélyeget nyalsz a postán
vagy csekket adsz fel épp,
a villamosra szállsz fel
vagy kirakat üvegét

bámulod. Vagy fázol,
s gombolod melleden az inget –
így akarlak látni vagy
legyen minden mindegy.

Ne keress! Az nem kell,
hogy megbeszélve láss,
ne húzz fel szép ruhát
ne t?rj megalkuvást,

és akkor majd látlak:
szép vagy, mint a zsoltár –
egyszer?en, fáradtan,
ahogy elvarázsoltál.

10 év 6 komment

Legyél ma dög
mint egymást tép? ördögök
mint madarak a víz felett
úgy csapj le rám. Mint az est

úgy borulj rám. Légy ma dög
légy felhúzott szemöldök
kaján szemgolyók fölött
és szakadj belém, mint a szög

Benned ágyazok ma meg
tedd le párnámra fejed,
merülj belém, úgy ugorj
mint kávéba a cukor

Legyél titkos tévedés
plafonon hajszálrepedés
mir?l nem beszélek, csak tudom
légy az afrodiziákumom

10 év 4 komment

Hiába törtem hát kívánságcsontokat,

hasztalan vártam hullócsillagot,

csak a sírás szépíti már az arcodat,

kívül-belül csont és b?r vagyok.

 

Tolvajként lépek be melléd,

hogy ne riasszam zavart álmodat,

de nem, ez már nem figyelmesség

csak lelkiismeret vagy a b?ntudat.

 

Bántlak, tudom. Nincs rá mentség,

de tudd, hogy jobban fáj nekem

(bárhogy törik is a szentség),

hogy bántásod már nem élvezem.

 

Látom, egyre kisebb helyre fekszel,

hogy elkerüld kétperces vágyaim –

mégis beléd szeretek most, még egyszer,

let?nt harcaink romjain.

10 év 10 komment

No, nem barátkozom veled,

s te még kérdezed, miért?

Mert ?sid?kt?l vadászatra

szánták a férfivért.

Gepárdnak a gazella

eledel, s nem barát,

ily titkos harcot vívunk,

míg világ a világ.

De gazellaságod édes

kísértés nekem,

nézd úgy, hogy táplálék

nélkül nem is létezem.

És „Szívemre teszed a kezed –

mondod – ez mily szép dolog.”

Pedig a melledre gondolok.

Szeitz István Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.